Julianne Moore: "Mindig megfogadom, hogy soha többé nem forgatok szexjelenetet"
Parádés jutalomjátékok egész sorával bizonyította, hogy nemcsak kivételes tehetségű színésznő, hanem merész játékos, aki szívesen kockáztatja talentumát meghökkentő drámákban. Játszott már érett nővel élő leszbikust, fiával viszonyt folytató anyát, kamaszlánnyal kavaró asszonyt, önbizalomhiánnyal, depresszióval és szenilitással küzdő nőket. De pózolt már meztelenül oroszlánkölykökkel is a Bulgari reklámkampányához. Második házasságából két gyermeke született, Bart Freundlich filmrendező oldalán megtalálta a boldogságot. A férfi tíz évvel fiatalabb nála. Három jelölés után Moore 55 évesen tavaly végre elnyerte az Oscar díjat.
Szokott diétázni a szexjelenetek előtt? A női sztárok kifogástalan alakúnak kell lenniük. Hollywood eléggé kemény követelményeket állít a színésznők elé e tekintetben.
De még mennyire! Folyamatosan. De én sajnos utálok diétázni. Sokszor mégis muszáj. Az ember megpróbál kedvesnek lenni az operatőrrel, hátha szépen fogja fényképezni. Az igazság az, hogy eléggé nyugtalanító élmény a szexjelenetek forgatása. A kamera sokszor nagyon közel jön a testedhez. És hát lássuk be, elég öreg vagyok! (nevet)
Akkor miért csinálja?
Mindig megfogadom, hogy ez volt az utolsó, soha többé nem csinálok ilyet. De a filmjeimben mindig a történetet szolgálta az erotika: azt mutatta meg, hogyan kommunikál két ember egymással, illetve mi történik egy hosszú távú kapcsolatban a szexszel. Ezek az aspektusok átsegítenek a meztelenkedés nehézségén, mert így nem öncélú. Nem valami olyasfajta erotikusságot kell kommunikálnom, ami teljesen valószerűtlen. Persze a hiúságom bejátszik a képbe. Mindig nagyon izgulok az ilyen jelenetek felvétele előtt. De még a néhai anyám is szívesebben látott meztelenül a filmekben, mint holtan! Azt ki nem állhatta.
Miért filmezik?
Mert érdekelnek annak a kifejezési módjai, hogyan teremtünk összevisszaságot az emberi kapcsolatainkban. Hogyan kommunikálunk rosszul dolgokat, hogyan értünk félre dolgokat. A megtörtént eseményeken alapuló történetek is izgatnak, mert ezekből mindig meg tudunk valami fontosat az emberi természetről.
Mennyire volt nehéz megtalálnia a balanszot a karrier, a magánélet és azon belül is önmaga egyensúlyban tartása között? Hiszen a gyereknevelés is sok kötelességgel és rohanással jár.
Minden románc két emberrel kezdődik. Összejönnek és a köztük lévő kapocs csak róluk szól. Aztán megszületnek a gyerekeik, felível a karrierjük is, minden sokkal komplikáltabb lesz. Így már nehezebb odafigyelni önmagunkra, tudatosan balanszban tartani magunkat. Persze mindenki igyekszik a maga módján. Időnk és energiánk nagy részét azzal töltjük, ami a kezdet kezdetén nem volt ott. Az egész életünk teljesen átalakul az évek során. Ezt hívjuk úgy, hogy családi élet. Sok embernél a szerelmi kapcsolat többé nincs már a középpontban, illetve erőfeszítést igényel, hogy újra vissza-visszanyerje fontosságát. A párkapcsolatok megrekednek, statikussá válnak. A két partner is változik, ők sem ugyanazok már, mint akik régen voltak, amikor összekerültek. Úgy érzem, nagy kihívást jelent, hogy az ember életben tartson egy kapcsolatot.
Ön és férje hogyan teszik ezt?
Mindig igyekszünk időt tölteni kettesben. A gyerekek nélkül. Ami nagyon nehéz. Mert a fejünkhöz vágják: "Miért mentek el ismét hazulról? Tegnap is elmentetek." Hatékony módszer az, ha elutazunk kettesben egy kis túrára. Biztos mások is így szokták csinálni.
Miért választotta a színészetet?
Hamar meg kellett tanulnom játszani, mert 23 különböző helyen éltünk és 14 különféle iskolába jártam. Meg kellett dolgoznom azért, hogy barátokat szerezzek egy-egy új környezetben. Ezt az életmódot nem ajánlanám senkinek, de hát engem azzá tett, aki ma vagyok. Ennek tetejébe még szemüveges is voltam, alacsony, teltkarcsú és szeplős. Adjunk hálát a Jóistennek a kontaktlencséért!
Minek tulajdonítja a sikerét?
Ebben a szakmában nagyon elszántnak kell lenni, hogy érvényesülni tudj. Az én titkos fegyverem az, hogy nagyon kitartó vagyok. Éveken át annyira nem voltam biztos önmagamban, hogy egy "szerencsét hozó" rutinhoz tartottam magam minden nap. Megittam két pohár teát és pontosan ugyanabban az időpontban léptem ki a lakásból. Ugyanazzal a tempóval haladtam, hogy mindig elkapja a zebránál a zöld lámpát. Persze két gyerekkel már nem lehet ilyen rigorózus szokásokhoz kötni magam. De azért még mindig fanatikusa vagyok a bútorok és a terítők megigazításának!
