Ewan McGregor, és ami a gatyájában van
Betépve őrültködött a Trainspottingban. Sugárzó mosollyal udvarolta végig a Moulin Rouge-t. Szakállasan hősködött a Star Wars-filmek folytatásaiban. És letolta a gatyáját jó párszor. Már megállapodott családapaként láttuk meztelenül elölről (Young Adam, Trainspotting), hátulról (Szellemíró), oldalról (Gyújtóbomba) és elölről-hátulól (Párnakönyv). Lehet, hogy valamit kihagytunk?
- Mennyire ügyel az egészségére? Sokáig cigarettázott...
- Aztán leszoktam. Nem egykönnyen. Nikotinos rágót kellett rágnom, hogy sikerüljön. Aztán visszaszoktam rá...
- Fiatalon lett apa, családfő.
- Szükségem volt a család nyújtotta stabilitásra. Elég önző indok, de így van.
- Mennyire kellett lemondania a családi életről a forgatások miatt?
- Nem volt rá szükség, mert a családom utazott velem a forgatási helyszínekre. A két lányom tehát sok időt töltött velem. Ebből következően fontosabbnak tartottam, hogy lássák az apjukat, minthogy ugyanabba az iskolába járjanak. Vittük őket magunkkal mindenhova, Amerikába, Ausztráliába. Legalább érdekes élményekkel gazdagodtak, többek lesznek ettől emberileg.
- Egész pályafutása során ingázott a hollywoodi nagyfilmek és a kis költségvetésű, művészfilmek között.
- Mindig is brit színésznek tartottam magam. Ha tehetem, otthon dolgozom. Néha úgy érzem, ideje, hogy egy kisebb filmben dolgozzak. Ilyenkor nem keresek ilyet, de előbb-utóbb megtalál egy ellenállhatatlan téma. Egyszerűn hiányzik, hogy bensőségesebb, kis társasággal forgasson az ember, személyesebb hangvételű filmet. Az ilyen produkcióknál nem lehet pénzzel eltüntetni a problémákat. A filmkészítőknek nagyon résen kell lenniük. Számomra a legizgalmasabb eleme a filmkészítésnek a csapatjáték. Összejön egy csoportnyi ember és összeszövetkezik egy küldetés mentén.
- Amikor az ember egy speciális effektusokkal és akciójelenetekkel teli megaprodukcióban játszik, fizikailag nehezebbnek érződik a munka, mint a kisebb filmeknél?
- A Star Wars esetében az volt nehéz, hogy zöld vásznak előtt kellett játszani, és mindent nekünk kellett elképzelni. A látványt majd az utómunkában helyezik rá a háttérre. Itt nagyon igénybe kell venni a képzeleted, hogy tudd, hol vagy, mit és miért csinálsz. Nem bánom, hogy elvállaltam a szerepet, élveztem a forgatást, de tény, hogy nagyon komplikált volt így játszani. A filmekben azt élvezem, hogy remek színészekkel játszhatok együtt. Ez viszont teljesen másfajta szituáció, ami másfajta koncentrációt igényelt.
- Több filmjében láttuk meztelenül. Hollywoodban viszont nem nagyon lehet meztelenkedni.
- Hadd gondolkozzak. Igen, nem nagyon vannak rá példák. A férfiszínészeknek ott nem adják meg a lehetőséget, hogy felvonultassák a kamera előtt a farkukat. Ha bárki megmutat magából valamit, mint mondjuk George Clooney a fenekét a Solarisban, már mindenkinek baja van ezzel. Nem értem, miért kerítenek belőle olyan nagy ügyet. Az embereknek van seggük, farkuk, cicijük.
- Egyik meztelen jelenete sem okozott kellemetlen érzést önnek?
- Nem. Nekem ezzel semmi bajom nincsen. És nem értem, az emberek miért kapják fel az ilyen jeleneteket ennyire. Meg miért azt mondják rólam, hogy minden filmemben meztelenkedek. Ugyan már!
- Mielőtt színésznek állt, szintén könnyen vált meg a ruhadarabjaitól nyilvánosan?
- Amíg nem színészkedtem, nem éreztem szükségét, hogy mutogassam a testem. Nem vagyok született exhibicionista. Nem veszem ki a farkam a gatyámból bulikon. Illetve megtettem régen, de most már nem. A filmek az életet tükrözik és ennek része, hogy az ember naponta egyszer-kétszer kibontakozik a ruháiból. Nekem nincs semmi problémám azzal, hogy ezt megmutassuk a filmekben. Van ebben egyfajta merészség. Ez az én testem, ez az én karakterem, tessék, íme, itt van egy meztelen férfi.
Úgy érzem, pályám egyik legizgalmasabb jelenete volt, hogy a Young Adamben egy párkapcsolati vita kemény szeretkezésbe torkollott. Annyira belemelegedtünk a jelenetbe, hogy nem tudtuk abbahagyni a szexet. Már a légzésünk is szinkronban volt. Mivel hosszú beállításban vettük fel a jelenetet, az egész olyan volt, mintha egy színpadi szituációt játszottunk volna el, teljesen valóságosan. Óriási élmény volt.
Úgy akartuk eljátszani a szeretkezést, hogy izzadunk, lihegünk, koszosak vagyunk, fetrengünk, sőt még hidegek is vagyunk egymással. Mert a szex olykor ilyen. Az életben nem úgy fest, mint a hollywoodi filmekben, hogy beolajozott, csillogó testek hemperegnek. Mi a realizmusra törekedtünk.
- Színpadon volt már meztelen?
- Igen. Egy Joe Orton-drámában szerepeltem Salisburyben. Meztelenül kellett áthaladnom a színpadon. Valami furcsa erőérzet nyilvánult meg ebben a részemről. Mert 750 ember előtt mutatkoztam meg így. Olyan emberek előtt, akik nem fel vannak öltözve és sosem lesznek meztelenek nyilvánosan. Én viszont képes vagyok erre.
- Amikor megnézi egy-egy új filmjét, milyen érzés viszontlátni magát a vásznon?
-Gyakran a közvetlen munkatársaimmal és néhány jó barátommal megyek el ezekre a privát vetítésekre, még a bemutató előtt. Az igazat megvallva szeretem újranézni a munkámat, hogy hogyan sikerültek az egyes jelenetek. Mindig is színész akartam lenni. De amikor eljön a film premierjének napja, alig hiszek a szememnek, hogy leoltódnak a lámpák a nézőtéren, és én ott vagyok fent a filmvásznon. Nagyon tetszik.
De a színfalak mögötti pillanatok nem érdekelnek, csak a végeredmény. Manapság túl sokat foglalkozik ezzel a sajtó. Még a filmjeim DVD-it sem vagyok képes megnézni, holott biztosan tele vannak érdekes bónuszokkal meg kommentárokkal. Nem bírom, hogy lerántják a leplet a film készítésének titkairól. Kit érdekel? A végeredmény a lényeg. Amennyire élvezem a filmjeimet nézőként, úgy utálom magam látni a tévében, mint beszélgetős műsorok vendége. Nem érdekel, hogy ki mit cseveg arról, hogyan csinálta a filmjeit. Maguk a filmek érdekelnek.
