Mit tegyünk, ha stresszel a városi élet?
Agyunkra mennek a lökött emberek az utcán? Zajong a szomszéd? Tömve van a metró? Megvannak a módjai, hogyan lehet csökkenteni a városi élet okozta stresszt. Sokkal több ugyanis a szorongás a nagyvárosokban, mint vidéken.
A kutatások azt mutatják, hogy a városi emberek között nagyobb számban találhatók szorongástól, stressztől és hangulatváltozásoktól szenvedő emberek, mint a vidéki lakosság körében. A metropoliszok polgárainál 21 %-kal nagyobb eséllyel alakul ki szorongásos betegség és 39 %-kal nagyobb a hangulatzavarok jelentkezése lehetősége, mint a kistelepülések lakóiban.
Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a Föld lakosságának 66 %-a 2050-re városokban fog lakni, akkor az emberiség elég rossz úton halad. A mentális egészség rohamos romlása várható tömeges méretekben.
"A városi élet kihatással van arra, hogyan küzd meg agyunk és elménk a stresszel. Nem arról van szó, hogy a városi lét károsítaná agyunkat, de más rizikófaktorokkal együtt toxikus keverékké válhat" - mondta a CNN-nek Dr. Mazda Aldi, a berlini Charité Kórház stresszkutatója. Ilyen kockázati tényező például a mentális betegségre való genetikai hajlam.
Mérgező városi légkör
A tömött, zsúfolt városi területek szinte szükségszerűen stresszt okoznak az egyénnek. Egyes tudósok úgy vélik, ez azért van, mert evolúciós léptékben még mindig a törzsi méretekhez vagyunk szokva. Legszívesebben tágas terekben élnénk, kevesebb emberrel. Szakemberek a következő életviteli szokásokat javasolják a városi stressz leküzdésére:
Rendszeresen látogassunk el parkokba, ligetekbe. A zöldellő természet befogadása érzékszerveinken keresztül lenyugtatja az elmét. A fák amúgy is nagy energiamegőrző biológiai entitások, vannak akik abból csinálnak sportot, hogy ölelgetik őket, mondván így megtisztul az ő energiájuk is. Vizsgálatok azt mutatják, hogy a természetközeli életmódot folytatnak, hosszabb életet élnek, mint a többség. Azok az emberek, akik parkok közelében élnek, kevésbé esélyesek arra, hogy depresszió alakuljon ki náluk, állítja Dr. Andrea Mechelli, a Kings College University kutatója.
A városi élet, a zsúfoltság és a rossz minőségű levegő egyaránt kedvezőtlenül hatnak mentális egészségünkre. Márpedig a városlakók többsége szennyezett levegőt lélegez be, állítja az ENSZ Világegészségügyi Szervezete, a WHO. A parkokban valamivel tisztább lehet a levegő.
Ha ismerjük a környezetünket, az is segít. Annak tudata, hogy mit hol kaphatunk meg, merre vannak az igényeinknek és pénztárcánknak megfelelő boltok, meghonosíthatja bennünk azt a biztonságérzést, hogy nem vagyunk elveszve a világban és kapcsolódunk a kerülethez, amiben lakunk. Apró csevegések itt-ott a boltban, s az embernek máris van egy-két ismerőse, legalább arcról.
Tudósok azt is fontosnak tartják, hogy legyen menekülési stratégiánk. Ha besokallunk a várostól, legyen egy kedvenc parkunk vagy fákkal teli tér, ahova el tudunk menni egy kicsit ücsörögni és relaxálni (ha már nincs nyaralója az embernek vidéken).
Ha továbbra is kezünkben van a kontroll és tudjuk szabályozni, mikor és mennyit engedünk be életünkbe a városi impressziókból, zajokból, látványokból, a benyomások kavalkádjából, az segít az urbánus élet elviselésében. A relaxációhoz természetesen elengedhetetlen, ha olyan legyen az otthonunk, ahol jól érezzük magunkat, ahol magunkra csukhatjuk az ajtót és megnyugodhatunk.
Mozogjunk többet!
Az sem éppen épületes élmény a mentális jólétünk szempontjából, ha folyton autóval közlekedünk mindenhová. A városi utak állandóan közlekedési dugókat tartogatnak számunkra, emiatt mindig aggódunk, hogy mennyit fogunk késni, s a pofátlanul száguldozó autóstársak tolerálása sem egyszerű feladat. Orvosok kimutatták, hogy a városi közlekedés úgy felpaprikázza az embert hormonálisan, mint amilyen szituációban a katonai repülőgépek pilótája van. Ha megtehetjük, hogy gyalog megyünk a munkahelyre, szakemberek szerint érdemes rászokni erre.
Metróval utazni sem leányálom. Az ember ösztönösen nem érzi jól magát a metrókocsiban.
Pszichológusok azt tanácsolják, hogy a városi életet úgy tudjuk előnyünkre fordítani, ha szemlélődő emberekké válunk. Megfigyeljük a többi embert, tanulmányozzuk a viselkedésüket, szemügyre vesszük a városi építészet szépségeit, vagyis az előttünk sorakozó benyomásokat tudatunk gazdagítására használjuk. A megfigyelés azt az érzést adja a pszichének, hogy ismét nála a kontrol, nem a környezete rabja. Még ha zaj van, az is jobb az idegrendszernek, ha látja, hogy mi a zaj forrása, minthogy csak elszenvedi a távolról érkező zajongást, aminek okozóját vagy okozóit nem látjuk.
Forrás: CNN