Tudósok szerint hatásosabb az akupunktúra, mint a gyógyszerek
Tudósok nem vitatják, hogy az ősi keleti módszer hat. Főleg a fájdalomcsillapításában kézzelfogható a hatása a 2500 éves múltra visszatekintő tűszurkálásnak. A kemoterápia és a sugárkezelés mellékhatásainak enyhítésére is ajánlott.
Az akupunktúra nemcsak arról szól, hogy tűket döfködnek az emberbe. Egy vizitnek rendszerint úgy kell(ene) kezdődnie, hogy az akupunktőr megszemléli a páciens nyelvét, megvizsgálja a pulzusát mindkét kar több pontján is, megtapogatja a hasfalat.
2500 éve nem léteztek MRI-gépek, röntgenezés meg miegymás. Ezekből a tapintásokból tudják az érzékeny ujjbegyű akupunktőrök, hogy hova kell helyezni a tűket. Egy jó akupunktőr arra is tud személyre szabott tanáccsal szolgálni, mit nem szabad enni, mit érdemes fogyasztani, milyenfajta testmozgástól tartózkodjunk, milyen teákat és étrend-kiegészítőket ajánlatos magunkhoz venni.
Tapasztalat, hit, okos kezek
Akár még a köpölyözést is bevetik, ami a tradicionális kínai medicina egyik szelíd gyógymódja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kínai gyógyítók folyton a qit emlegetik, az életenergiát, nem csoda, hogy a racionális, mérhető dolgokon alapuló nyugati gyógyászat nem tud az ilyesmivel mit kezdeni. Mégis amerikai tudósok egy "metaelemzés" keretében most összegezték a módszerről korábban folytatott vizsgálatokat és összevetették a ma használatos nyugati orvoslási módok (gyógyszeres kezelés) hatékonyságával. Olyan betegségeknél vizsgálták a terapeutikus hatást, mint a csontritkulás, a krónikus fejfájás vagy a vázizomfájdalom. A hamis akupunktúrát is az összehasonlítás alapjává tették, vagyis azt, amikor a tűket találomra, teljesen véletlenszerűen mélyesztik az emberekbe - hogy lássák, az hogyan hat.
Mint kiderült, a valós, ősi módszereken alapuló akupunktúra igenis hat, statisztikailag nagyobb arányban vezetett eredményre a fájdalomcsillapításban, mint a modern gyógyszeres kezelés.
Az elemzést Andrew Vickers, a New York-i Memorial Sloan Kettering Cancer Center biostatisztikusa vezette, s egy meglepő eredményre is jutott kollégáival: a valódi akupunktúra a véletlenszerű akupunktúrával szemben megőrizte vezető helyzetét, de az előnyei kisebbek lettek, mint a gyógyszeres orvosláshoz mérten.
Azt jelentené ez, hogy még a véletlenszerű szurkálás is hatékony metódus?
Mi az oka?
Lehetséges, hogy a tűk behelyezésének van egy placebo-hatása, vagyis a páciens bemagyarázza magának, hogy hatni fog - és ezért pszichésen hat is. Ez Vickers egyik lehetséges teóriája. A másik, hogy talán annyi presszurálható pont van a testen, hogy csak eltalálnak belőle néhányat azok is, akik találomra szúrnak.
Vagy az is lehetséges, hogy a tűszúrás önmagában fontos és jelentős élettani hatásokat okoz a testben, míg a pontok pontos helye másodlagos fontosságú.
Vitaly Napadow, a Harvard Medical School fájdalomvizsgálatra szakosodott munkatársa (mondhatni fájdalomológusa) szerint a placebo-hatás negatív felhangokat ébreszt bennünk, holott erre nincs ok. Valójában arról van szó, hogy a testnek természetes, "beépített" mechanizmusai vannak a fájdalom és más "szubjektív érzések" csökkentésére, s csak ennek kell némi löketet adni külső impulzussal, ez esetben a szúrással.
Napadow a modern képalkotó rendszerekkel (MRI, PET) vizsgálta, mi megy végbe az agyban az akupunktúrás kezelés során és ő is több teóriával állt elő. Lehetséges, hogy a szúrás által keltett sérülés aktivizálja az immunrendszerünket, mely így odaküldi a fehérjéket, hogy felvegyék a harcot a fertőzésekkel szemben, vagyis a sok tűszúrás tulajdonképpen kimozdítja az immunrendszert korábbi helyzetéből, mobilizálja, serkenti, s az emiatt képes megküzdeni a nagyobb problémákkal.
Az inger is szalad
Az is lehetséges, hogy a vér és az immunrendszer anyagainak áramlása a megszúrt pontokra segít kitisztítani az immunrendszer melléktermékeit, amik egyébként hajlamosak fokozni a talpi kötőszövet gyulladásának vagy az íngyulladásnak a súlyosságát.
Nem kizárható az sem, hogy a tűk olyan idegsejti receptorokat aktiválnak a bőrben, amik információkat juttatnak a gerincen át az agyba, s megváltoztatják az agy állapotát, endorfinok kibocsátását vonva maguk után, ami csökkenti például a fibromyalgiát, vagyis a hosszan fennálló izomrostfájdalmat.
A hagyományos akupunktúra során az opioid receptorok sokkal nyitottabbak -stílszerűen receptívebbek- voltak a test fájdalomcsökkentő hormonjaira és vegyi anyagaira, melyek dolga az, hogy csillapítsák a fájdalmat. (A hókusz-pókusz akupunktúra során nem volt ilyen változás.)
Arra is kiterjedtek korábbi kutatások, hogy a páciens elvárásai hatással vannak-e az testi érzetekre, amiket átél, illetve befolyásolják-e a kezelés hatását, de a válasz az lett, hogy nem. A módszer iránti nyitottság és a hozzá fűzött elvárások nem számítanak, vagyis az akupunktúra önmagában, saját jogán hatékony módszer.
Az akupunktúra mellett szól az is, hogy kevés a mellékhatása. Napadow ugyan hangsúlyozta, hogy az akupunktúra nem orvosság a rák ellen, de szerinte érdemes bevetni bajaink csillapítására a nyugati orvoslást kiegészítő módszerként. Különösen azért, mert a nyugati társadalmak embere amúgy is túlságosan függővé vált a fájdalomcsillapítóktól.
Ennek értelmében Napadow konkrétan a kemoterápia vagy a sugárkezelés mellékhatásainak tompítására is ajánlja az akupunktúrát.
Forrás: Time Magazine