Így találhatjuk el jobban, ki mit akar ajándékba
Megesett már, hogy a korábban karácsonyra vagy születésnapra kapott ajándékot továbbadta másnak? Vagy hogy a nagy szeretettel kigondolt, kitervelt szuvenír a megajándékozott személy lakásában ott hevert hónapok múlva használatlanul? A pszichológusok megmagyarázzák, miért nem tudjuk jól eltalálni mások vágyait, kívánságait és hogyan javíthatnánk ebbéli képességünket.
Két megoldás van. Vagy az ember egész évben figyeli, milyen elszólásokat tesznek szerettei arról, mikre vágynak, vagy drasztikus módszerrel vágja el a gordiuszi csomót: nem ajándékoz senkinek semmit és még a karácsonyi szezon előtt közli, hogy mások se fáradjanak az ő megajándékozásával.
Ha elég szörnyű ajándékokat adtunk már a múltban, az azt jelenti, hogy nem tudtunk beleérezni, a másik ember hogyan reagálna rá. Vagy elképzeltük, de téves indítékokkal hittük azt, az illetőnek kedvére lesz a szuvenír. Ami azt is jelenti,. hogy nem ismerjük igazán az adott személyt.
Tudományosan is érdekes
A Carnegie Mellon University és az Indiana University kutatói arra jutottak vizsgálatukban, pontosan ott a bökkenő, hogy az ajándék megkapásának pillanatára koncentrálunk. Mert akkor talán még örülnek is neki, de hetek múlva már nem érdekli őket, mert az ajándék valójában nem illik az érdeklődési vagy tevékenységi körükbe.
Az ajándékozók szeretnek meglepetést vagy inkább csodálkozást keltő tárgyakat venni, ami az ünneplés pillanatában valóban tetszést arat, de az ünnepek elmúltával már kiütközik a haszontalansága. Nincs gyakorlati haszna a megajándékozott számára. A kutatók nem biztosak abban, hogy ez vajon tudatos célkitűzés-e vagy ösztönös. Hogy az örömszerzés azonnali hatására koncentrálnak, az lehet természetes, tudatos indíttatás, hiszen az ajándékozó és a megajándékozott is jelen van az átadáskor, ez egy interperszonális pillanat.
Az is lehet, hogy az ajándékozók le akarják aratni a szülinapi vagy karácsonyi ünneplésnél a mosolyokat, a nevetéseket, a meghatódásokat, jó ajándékozónak akarnak tűnni, ezért nem gondolnak az ajándék hosszú távú használati értékére.
A társadalompszichológia nagy elméi rendre azt hozzák ki felméréseikben, hogy az emberek rendkívül rosszak mások ízlésének és kívánalmainak megjósolásában, még a hozzájuk közel álló embereknél is. A gyatra ajándékozási képesség mögött leggyakrabban önző, egocentrikus én áll - de a csavar az, hogy kutatók szerint mindkét oldalon erről van szó. Nemcsak az ajándékozó, hanem a megajándékozott is egocentrikus, mert nem méltányolja a másik fáradozását.
Egy kutatás azt mutatta, hogy a megajándékozott személyek azt sem tudták eltalálni, az ajándékozónak mennyi erőfeszítésébe az ajándék összehozása, vagyis könnyen rájött-e, hogy ezt kell vennie, vagy nagyon nyögvenyelősen ment. Sem az alapos gondolkodás (amit az ajándék kitalálásába és megtalálásba fektetünk), sem a magas ára nem garancia arra, hogy személyre szóló és hasznos-e az ajándék. Egy tanulmány szerint az ajándékozók ugyan azt hitték, hogy a magas árral arányosan nagyobb örömöt és hálát vált ki a tárgy, amit vettek, holott ez közel sem volt így, legalábbis ez derült ki a megajándékozottak válaszaiból.
Egy másik kutatás szerint a diszharmónia ott van, hogy az ajándékozók szeretnek valami "nagyon vágyott" dolgot adni (például egy divatos, minőségi videojátékot, amit nehéz megtanulni), míg az ajándékozottak inkább valami egyszerűbb dolognak örülnének (mondjuk egy közepesen nívós videojátéknak, amivel könnyű játszani). Magyarán az ajándék használatának strapássága kritikus tényező, amit az ajándékozók nem vesznek figyelembe.
Az emberek érzik a felületességet
Kiderült, hogy az embereket az ajándék társadalmilag felelős volta sem hatja meg (ha mondjuk a kávé fair trade vagy a megvett termék környezetkímélő), sőt még a "cseritizés" sem, mert ha egy jótékonysági szervezeten keresztül (ahova nyilván egy másik ember hozott tárgyakat adományként) részesül ajándékban egy hátrányos helyzetű ember, az nem igazán érzi, hogy a kapott dolgot ő birtokolná. Egyébként az sem működik, ha az ajándékot üzenetértékűnek szánjuk, ha valamit mondani akarunk vele.
Az ajándékozó a célszemély identitásának csak kis részét ismeri. Egy vizsgálat arra az eredményre jutott, az ajándékozók jobban járnának, ha valamilyen általánosabb terméket vennének, s nem erőltetnék annyira a személyre szóló ajándékot. Ha mégis erőfeszítést teszünk, hogy eltaláljuk, mi jönne jól az illetőnek, ezt a kérdést tegyük fel: hogyan fog a megajánédékozott "profitálni" belőle hosszú távon? Hogyan fogja az ajándék javítani az életminőségét, örömtelibbé vagy könnyebbé tenni a hétköznapjait?
Vegyünk olyan ajándékot, ami hasznos és akár több mindenre is használható. Nem kell feltétlenül humorosnak lennie vagy gondolatokat közvetítenie. Az sem biztos, hogy a tárgyak jelentik a megoldást. Az élményszerű ajándékok - például elvinni valakit színházba, étterembe, egy koncertre, egy sportmérkőzésre - sokszor boldogabbá teszi a szeretett személyt, mint egy újabb tárgy a sok között.
Forrás: The Washington Post