2018. május 24. csütörtök
Eszter, Eliza és Vanessza napja

Azt mondják a Harvardon, hülyeség az újévi fogadalom

Nem mindig tűzünk ki magunk elé reális célokat. Akkor meg minek tulajdonítunk az irreális célkitűzéseknek akkora jelentőséget? Mekkora az esélye, hogy az életünket megváltoztató elhatározás, amit január 1-én hozunk meg, valóban valóra válik az év hátralévő 364 napjában? Valljuk be: vajmi kevés az esélye.

8103.jpgAmy Cuddy, a Harvard Business School pszichológusa szerint a radikális év elejei elhatározások többet ártanak az embernek, mint használnak. Presence (Jelenlét) című könyvében azt vizsgálja, hogyan maradhatunk igazak valódi önmagunkhoz, önvalónkhoz. Ez az állapot stressz csökkentése nélkül elképzelhetetlen. Ugyanis a stressz tart vissza attól, hogy kibontakoztassuk a bennünk rejlő lehetőségeket, hogy kiéljünk a bennük lévő érzelmi, intellektuális és mentális potenciált.


Ha elérhetetlen célokat tűzünk ki magunknak, akkor azzal csak önbecsülésünket tépázzuk meg vele és szorongást okozunk magunknak.


Íme a 4 leggyakoribb hiba, amiket elkövetünk az újévi fogadkozáskor:

 

1. Abszolútumokban gondolkodunk

Olyan szigorú elhatározásokat hozunk, amik egyből garantálják, hogy ennek kudarc lesz a vége, nem leszünk képesek betartani. Elvégre közel sem biztos, hogy az évnek mind az 52 hetében el tudunk háromszor menni a konditerembe. S ha mulasztunk (például egy influenzás megbetegedés miatt), akkor már úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy felsültünk, nem tartottuk be a nagy újévi fogadalmat.
Ugyanakkor az sem jó, ha túl homályos, határozatlan célokat fogalmazunk meg magunknak. Az például, hogy "új állást fogok szerezni" nem elég konkrét ahhoz, hogy igazán tenni tudjunk a megvalósításáért.

 

2. A fogadalomból negativitás árad

Nem azt kell hangsúlyozni, hogy mit nem szeretnénk, hanem azt, hogy mit. Sokan önkéntelenül is arra koncentrálnak, mit nem szeretnek magukban és mit változtatnának magukon. Amikor nemleges, valami ellen szóló újévi fogadalmat teszünk, akkor negatív érzéseket keltünk magunkban, s ezeket erősítjük. Főleg, hogy ezek az érzelmek ránk vonatkoznak, önmagunk felett ítélkezünk velük. Bizonyos negatív érzelmek persze motiváló erejűek tudnak lenni, de többségükben nem azok.
Ha azt mondjuk, "leállunk gyorséttermi kaják evésével", azzal csak kritizáljuk magunkat és nem fogalmazunk meg egy pozitív célt, ami motiválna és praktikusan mozgósítaná akaratunk, cselekvőkészségünket.

Ezért ilyen esetben inkább fordítsuk meg az érmét és a másik oldalára nézzünk: "Idén egészségesebb ételeket fogok enni."

 

3. Az eredményre koncentráljunk, ne a folyamatra

Ha 100 kilométert gyalogolunk, nem arra kell koncentrálnunk, hogy "hú, ez 100 kilométer és még mennyi vissza van", hanem az élmény szépségére. Ne az eredményt sulykoljuk az agyunkba, mert az le fog hangolni, hiszen arra emlékeztet, hogy még mennyire messze van.

Ha a végcél lebeg a szemünk előtt minden pillanatban, akkor nagy az esélye, hogy nem tudjuk betartani a fogadalmat, mert folyton azt fogjuk látni, hogy hol akarunk lenni és mennyire nem vagyunk még ott.

 

4. Külső erőktől függ

Olyan célt kell választani, ami nem függ külső tényezőktől, emberektől, folyamatoktól, a jószerencsétől. Ha például előléptetést szeretnénk elérni a munkahelyünkön az új évben, arra koncentráljunk, mit kell tennünk azért, hogy ez létrejöjjön. Magyarán végezzük el a mi részünket.
De az nem fog segíteni, ha úgy állunk neki a dolognak, hogy ha nem kapjuk meg az előléptetést idén, akkor csődtömegek vagyunk. Főleg akkor nem, ha ignoráljuk annak tényét, hogy ez több más tényezőtől is függ (pl. a főnök és a cég változó prioritásai idén).

 

Cuddy szerint az "önnoszogatás" lehet célravezető mindenféle és fajta önfejlesztésben: kisebb célokra kell lebontani a nagyívű terveket és reményeket, és optimális rövidlátással mindig a következő célra koncentrálni, ami viszonylag közel van ahhoz az állapothoz, amiben jelenleg vagyunk.

 

Forrás: Business Insider

 

Ritmus a Facebookon

Legolvasottabb a rovatban