Megfejtették, miért változtat meg minket a szakítás
Egyesek könyebben feldolgozzák, ha szakítanak párjukkal, mások nehezebben. Ez elsősorban annak függvénye, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, vélik pszichológusok. De a nemünknek is szerepe lehet abban, miként éljük meg a szétválást.
Egy hosszútávú kapcsolatban az egyén identitása szükségszerűen összeolvad a párjáéval. "Nem azért szeretlek aki vagy, hanem azért, aki melletted vagyok" - írta a költőnő Elizabeth Barrett Browning a férjének. "Nem azért szeretlek, akivé tetted magad, hanem azért, akivé engem teszel. Önmaga azon részéért szeretlek, amit Te hozol ki belőlem."
Pszichológusok azt tapasztalták, hogy az ember a párja tulajdonságait is a sajátjainak vélheti, még akkor is ha azok a személyiségjegyek valójában nem részei az alapidentitásának. Amikor egy pár szakít egymással, létrejön a két ember személyiségjegyeinek szétválása? S ha igen (vagy ha nem), annak köze van ahhoz, hogy milyen személyiségtípusba tartozunk? Valószínűsíthető-e ebből, hogy gyorsan beleugrunk egy másik, éppoly intenzív kapcsolatba? Ezekre keresték a választ a szakemberek.
A nemünk lenne a döntő?
Abban, hogy hogyan éljük át a szakítás utáni heteket, hónapokat, elsősorban a nemünk lehet a döntő. 2000-ben pszichológusok 2000 alanyt vizsgáltak Amerikában, majd 6-9 éven belül újra megkeresték a válaszadókat. Kiderült, hogy a nők a válás után sokkal nyitottabbak voltak az új élményekre és sokkal inkább extrovertált módon viselkedtek, mint a férfiak. Kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy náluk a szakítás felszabadítóan hatott.
Az elvált férfiak viszont érzelmileg ingatagabbá váltak és a dolgaikat is kevésbé lelkiismeretesen végezték. Ők lehangolóbbnak találták a szétválást. Más kutatások más eredményre jutottak. 1994 és 2006 között 500 középkorú férfit és nőt vizsgáltak: itt a nők és a férfiak egyaránt introvertáltabbak lettek. A pszichológusok azzal magyarázták a változást, hogy középkorúak lévén, az alanyok túl sok barátjukat és szerettüket vesztették el a szóban forgó 12 év alatt. A válás után az is csökkent, mennyire lehet rájuk számítani (ez a lelkiismeretességnek, mint személyiségjegynek egy eleme). Ennek az is lehetett az oka, hogy már nem kellett partnerüket eltartani, segíteni.
Még ha a német kutatásban csekély is volt az introvertáltság felé való elmozdulás, azért ez jelentősen növeli a magány kockázatát.
A szakítás záloga
Mitől függ, hogy mekkora a kockázata, két ember szakítani fog egymással? Bizonyos tulajdonságok minden bizonnyal negatív hatással vannak a párkapcsolatra. Azoknál, akik a neurózist (szorongást és depressziót) kimutató teszteken magas pontszámot érnek el, nagyobb eséllyel torkollik válásba a házasságuk, akik viszont jól szerepelnek a lelkiismeretességet és egyetértésre, kiegyezésre való készséget mérő teszteken, ők nagyobb valószínűséggel maradnak hosszú távú kapcsolatokban.
Akik extrovertáltak, sokkal hajlamosabbak múló afférokba bocsátkozni, mintsem elmélyültebb, hosszabb párkapcsolatokba. A váláson keresztülment extravertáltak hamarabb ugranak fejest egy újabb házasságba, mint az introvertáltak. Akik lelkiismeretesek, azok is hamar összebútoroznak valakivel és hosszú ideig maradnak a kapcsolatban.
Akik valamilyen neurózistól szenvednek, a válás utáni 7 évben nagyobb az esélye, hogy rövidebb kapcsolatokat tapasztalnak meg, ami azt mutatja, tartanak attól, hogy újra nagyon elköteleződjenek.
Önismeret, önvizsgálat
A válások azért is tudják megviselni az embert, mert a párja elvesztésével önmaga egy részét is elveszti. És mert ekkor fel kell tennie azokat a kérdéseket, amiket talán az együttélés során megválaszolt helyette a közös élet. Legfőképp azt a kérdést, hogy ki is vagyok egymagamban? A válások után az emberek többsége azt mutatja a pszichológiai tesztekben, hogy közel sincs tisztában olyan jól azzal, hogy ki ő maga, mint ahogy tisztában volt vele a házassága alatt.
Az önismeretünket befolyásolja, hogy az emberi személyiséggel kapcsolatos hiedelmeink, például hogy hiszünk-e abban, hogy a személyiségünk alapvető jegyei megváltoztathatatlanok. Akik ilyen merev nézetekkel bírtak önmagunkról, azok sokkal inkább megszenvedték a szakítás tényét, derült ki a Stanford University kutatói által végzett felmérésből. Úgy érezték, ők a hibásak azért, hogy szétment a kapcsolat, valami nincs rendben bennük.
Ezek a nézetek azonban befolyásolhatók. Ellentmondásnak tűnik? Az okos stanfordi kutatók egyes alanyoknak olyan cikket mutattak szakfolyóiratból, ami azt bizonygatta, hogy a személyiség egy fix dolog, és ők sokkal inkább magukra szívták a szakítást, mint azok, akiknek olyan cikket mutattak, mely azt állította, hogy a személyiség komplex, flexibilis valami, amit bizonyos helyzetekben igenis erősen megváltoztathatunk. Vagyis ha arra koncentrálunk a szingli-élet első heteiben, hogy adaptálódni tudunk az új helyzethez és megtalálni benne a lehetőséget, a leckét, a pozitív tartalmat, akkor az sikerülni fog.
Pszichológusok azt tanácsolják, hogy a válás után az emberek igyekezzenek legalább a szoros barátságaikból táplálkozni, hogy ne zuhanjanak magukba és váljanak magányossá. Ha pedig a párkapcsolat beszűkítőnek és a személyiségünket elnyomó élménynek bizonyult, akkor arra érdemes emlékeztetni magunkat, hogy milyen béklyók hullanak le a válással.
Forrás: BBC