Agykutatók szerint apró dolgokkal boldogabbá tehetjük magunkat 2. rész
Megvannak a módjai annak, milyen gondolatokkal csillapíthatjuk magunkban a szomorúságot, a szorongást, az aggodalmakat, anélkül, hogy elnyomnánk vagy ignorálnánk a negatív érzéseinket. Tessék döntéseket hozni és másokat megérinteni! Vagy befizetni egy masszázsra.
3. Hozzunk döntéseket
Érezték már úgy, hogy amikor meghoztak egy döntést, az elméjük lecsillapult? Ez nem véletlen. Agykutatók kimutatták, hogy a döntések csökkentik az aggodalmat és a szorongást, egyúttal agilisabbá tesznek minket a problémák megoldásában.
A döntéshozatalban benne foglaltatik, hogy azonosítjuk szándékainkat, célokat tűzünk ki és elhatározzuk, hogy megvalósítjuk őket. Mindhárom a prefrontális kérget aktivizálja, ami segít felülbírálni a striátum ténykedését, mely gyakran a negatív impulzusok és megszokások felé húz. Az is fontos szempont, hogy egy döntés meghozatala megváltoztatja azt, hogyan látjuk a világunk. Egy-egy döntés meghozatala változásokat idéz elő az agynak azon köreiben is, amely a figyelmünket irányítja. A percepciónk ugyanis az új célok köré szerveződik, annak függvényében értelmezünk impulzusokat, és a megoldásokat keressük, ami lenyugtatja a limbikus rendszert.
Dönteni persze nem egyszerű. Főleg akkor nem, ha több opció is egyaránt vonzónak tűnik. Mi a megnyugtató megoldás?
Nem a perfekt megoldást kell keresnünk, hanem azt, amelyik "elég jó". Ezzel megspóroljuk a maximalizmus terhét, vagyis azt, hogy agyonaggódjunk magunkat amiatt, vajon jó irányba megyünk-e. A perfekcionisták csak a stresszt növelik magukban, mert a tökéletességre való törekvésük túlterheli az agyat. A maximalizmus ráadásul azt hiteti el velük, hogy a helyzet nincs az irányításunk alatt - mivel a tökéletes döntés elérhetetlen. Ha az "elég jó" döntésre célzunk, azzal behozzuk a folyamatba a dorsolaterális prefrontális kérget, ami azt az érzetet fogja adni nekünk, hogy a kontroll nálunk van.
4. Megérinteni az embereket
Nincs boldogság, amely teljes lenne embertársaink nélkül. Erre jött rá Sean Penn Út a vadonba című filmjének főszereplője is a vadonban. (A sztori Christopher McCandless valós történetén alapul.) Ha nem érezzük, hogy mások szeretnek és megbecsülnek minket, az fájdalmat okoz az idegrendszerünknek.
Agykutatók labdajátékot játszattak kísérleti alanyokkal egy videojátékban. Az ember persze egyedül játszott, hiába szerepelt a képernyőn több sportoló. De azt mondták neki, hogy a többi figurát is emberek irányítják.
Ennek a tudata erősen befolyásolta a játékos tudati állapotát. Amikor a többi "szereplő" már nem adogatta neki a labdát, kihagyta a játékból, az illető visszautasítottnak érezte magát.
Ha befogadnak egy társaságba, a szociális interakció az agynak ugyanazon köreit mozgósítja, ahol a fájdalmat is érezzük. Ha tudomást vesznek rólunk mások, akkor az inszula és az elülső cinguláris kéreg éled fel.
Ha tehát azt akarjuk, hogy boldogságérzetünk tartós legyen és valódi alapokon nyugodjon, akkor legyünk emberek között és érintsük is meg őket. Az érintés az egyik legalapvetőbb módja annak, hogy oxitocin szabaduljon fel az agyban. Persze nem lehet mindenkit össze-vissza tapogatni, a szóban forgó emberhez fűződő kapcsolatunktól és a szituációtól is függ, hogy illő-e az érintés vagy illetlen dolog. Az érintés erősíti a csapat kohézióját, növeli az egyén képességeit a flörtölésben, sőt még a matematikai képességeire is kedvezően hat.
Ha olyasvalakit érintünk meg, akit szeretünk, az csökkenti a fájdalmat. Kutatások bizonyították, hogy minél erősebb egy házasság, annál többet érintik meg egymást a házastársak. Ha valaki megfogja a kezünk, sőt hosszan a kezében tartja, az átsegít kellemetlen szituációkon is, segít a fájdalmak elviselésében. Ezt olyan helyzetekben mutatták ki, amikor a kísérleti alanyokkal (feleségekkel) előre közölték, hogy hamarosan elektrosokkot kapnak. Amikor megengedték nekik, hogy közben foghassák a férjük kezét, az elektrosokkot kisebbnek érzékelték. Az agynak mind a fájdalom-, mind az aggodalom-központjában kisebb volt az aktivitás.
Az ölelés is rendkívül kedvező élettani hatással van, elixír a testnek és a léleknek. Főleg a hosszú ölelés, mely felszabadítja az oxitocint és csökkenti az amigdala reakcióit. Ha valakit ötször megölelnek egy nap, annak a boldogságszintje jelentősen megugrik. Ha nincs bárki, akit megölelhetnénk, folyamodjunk a masszázshoz. Ezért ugyan fizetni kell, de éppoly kellemes hatása van az agyra nézve, mint az ölelésnek.
A masszázs a szerotonin-képződést növeli, nem kevesebb mint 30 %-kal, egyúttal csökkenti a stresszhormon, a kortizon előfordulását és növeli a dopamin-szintet. Utóbbi abban segít, hogy kedvező hatású szokásokat vegyünk fel. A masszázs azért hatékony a fizikai fájdalmak csökkentésében, mert aktiválja a fájdalomcsillapító endorfinokat. A masszázs az alvási ciklusokra is jól hat, és csökkenti a fáradtságérzetünket.
Forrás: Business Insider