Kibe lesz szerelmes a nő, és miért?
Számos oka lehet annak, hogy ki milyen külsejű emberek iránt képes szerelemre lobbanni. Állítólag az ösztönök tulajdonképpen kiszámíthatóan működnek. Egy új vizsgálat szerint a nők azokat választják társnak, aki a fivéreikre hasonlítanak, már ha van nekik ilyen. Elmondjuk, miért.
Egy új vizsgálat keretében 260 nőt és férfit kérdeztek meg, hogy milyen arcot tartanak helyesnek, kívánatosnak és vonzónak. El Salvadortól Malajziáig számos országban végezték el a felmérést. A vizsgálatban fotókat mutogattak az alanyoknak. Az is lehet, hogy a szépérzékünknek a megszokáshoz, pontosabban a megszokottsághoz van köze. A kutatók úgy vélik, hogy ha bizonyosfajta arcokat látunk kedvenc tévéműsorainkban, akkor a magánéletünkben is hasonló fizimiskájú társat keresünk majd.
A Human Nature nevű folyóiratban publikált vizsgálati eredményekből világossá vált, hogy a vidékiek jobban preferálták a teltebb arcokat, mint a városlakók. Mindenütt a helyi lakosságban elterjedt arctípus volt a legkedveltebb, nem pedig az idegen származást eláruló arcok. Vagyis "azokat kezdjük kedvelni, akik körülöttünk vannak", következtettek ebből a tudósok.
Állítólag a családtagjainkat keressük másokban is. Akikkel együtt nőttünk fel, azokra hasonlító emberekre vadászunk a társkeresés során. Főleg a nők keresnek olyanokat, akik hasonlítanak a saját fivéreikre. Ez már egy másik, nemrég végzett vizsgálatból derült ki, melyet a Northumbria University-n gondoltak ki.
Ebben a felmérésben csak 32 nőt faggattak ki arról, hogyan néz ki a párjuk és a fiútestvérük. A kutatók aztán maguk is meggyőződhettek a leírás helyességéről és a hasonlóságról, mert utánanéztek a szóban forgó személyek fotóinak.
A genetikusok vallják, hogy a különféle gének keveredése az ideális, vagyis ha eltérő származású partnerek nemzenek utódokat, mert ez hozzájárul az emberi faj genetikai megújhodásához, s a betegségek kivédésének képességét is segíti. A kutatók a fiútestvérekhez való hasonlóságból azt a következtetést vonták le, hogy ez valószínűleg azt jelenti az egyénnek, hogy a "genetikai különbözőség optimális" (vagyis nem túl eltérő a két fél), s ilyen emberrel érdemes gyereket vállalni.
Hogy ez a kombináció valóban optimális-e, vagyis egészségesebb, életrevalóbb gyerekek születnek-e, mint az eltérőbb külsejű szülőknél, arról nem szól a kutatás. Lehet, hogy az arcbéli hasonlóság kedvelése logikusan következik abból, hogy az emberek olyan személyt választanak társnak, aki hasonló az érdeklődési köre, az ízlése és a nézetei - miért ne legyen hát arcban is egy kicsit hasonló?
(A Daily Mail cikke alapján)