Ideális pár a lázadó és az engedelmeskedő
Sokan nem hiszik, de a lázadó és a szófogadó a leginkább összeillő pár, mindkettő azt kapja, amit szeret. A kulcs ennek megértéséhez az, hogy miként reagálnak a feléjük intézett elvárásokra. Ez alapján sorolható be minden ember, véli egy pszichológiai bestsellerkönyv szerzője.
Sokan sokféle teóriát állítottak már fel arról, hogy milyen személyiségtípusokba oszthatók az emberek. Gretchen Rubin, a The Four Tendencies (A négy tendencia) című könyv szerzője szerint egyetlen kérdés alapján besorolható mindenki. Ez a kérdés pedig nem más, mint hogy "hogyan reagál az elvárásokra?"
Kicsit bonyolítja az ügyet, hogy vannak belső elvárások -az önmagunk iránti igényesség, illetve az ambícióink- és vannak a külső elvárások. Egyes kutatások szerint Az agybarázdákból is kiolvasható a személyiségünk.
Még többet a személyiségről
Nem mindenki szereti, ha a másik embernek erős a személyisége. Az ilyen embernek nincs szüksége a külvilág visszaigazolására. Van különbség az erős, túl erős és a pszichopata személyiség között. Nem mindegy, hogy a spektrum melyik részébe illünk. Határozott személyiségedtől félnek az emberek? Valamint adunk támpontot ahhoz is, hogy kiderítse, ki szocio- és ki pszichopata a környezetében. Sok árulkodó jelet ismerhet fel egy szimpla beszélgetés során is, mivel már a szóhasználatunk is a személyiségünkről árulkodik.
Négy típus létezik:
- Megkérdőjelezők.
- Lázadók.
- Támogatók/Hívek.
- Engedelmeskedők.
Az engedelmeskedők alkotják a legnagyobb csoportot. Vagyis a cinikusak véleménye, miszerint az emberek többsége beáll a sorba, úgy tűnik, igaz. Ők megfelelnek a külső elvárásoknak, de nem mindig helyeznek ugyanekkora hangsúlyt a saját, magukkal szemben támasztott elvárásokra. Azaz inkább a külvilágnak felelnek meg, mint a saját értékrendjüknek és céljaiknak.
Sokan vélik úgy, hogy minden párkapcsolatban van egy domináns és egy szubmisszív, behódoló fél - bármennyire is legyen demokrácia a felszínen.
De a lázadó és az engedelmeskedő úgy illik egymáshoz, mint senki más. Erre a következtetésre jutott könyvében Rubin. A kötet írásához párokat interjúvolt meg, s az ő példájukból szűrte le ezt a következtetést.
Az engedelmeskedők -akiket akár behódolóknak is hívhatnánk- ugyanis el tudják viselni a lázadók állandó ellenszegülését a normák ellen, míg a megkérdőjelezőknek és a támogatóknak ez már jóval inkább nehezükre esne, mondta a szerző a Business Insidernek.
Van ebben egy összeillésben egyfajta adok-kapok dinamika is. A lázadók segíthetnek az engedelmeskedőknek, hogy visszautasítsák az elvárásokat, s ezzel megnyithatják az utat számukra, hogy inkább a saját belső elvárásaikra hallgassanak, a belső késztetéseiknek engedelmeskedjenek. Tehát azt tegyék, amit szeretnének.
Ez nagyjából így történhet. Az engedelmeskedő panaszkodik otthon, hogy a rokonai már megint egy csomó mindent szeretnének tőle. Csinálja meg nekik ezt, intézze el azt stb. A lázadó erre azt mondja: "Már úgyis olyan sok mindent tettél értük. Inkább menjünk el hétvégén mi ketten valahova. Ők meg majd megoldják a gondjaikat."
Az engedelmeskedő is profitál emberileg, érzelmileg ebből a szimbiotikus kapcsolatból. Ezért érzi úgy Rubin, hogy bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy az engedelmeskedő -engedelmesen- kiszolgálja lázadó párját (rendben tartja a háztartást, elintézi a gyakorlati ügyeket, elmegy a szülői értekezletre, a boltba, a postára, befizeti a csekkeket stb.), de valójában ő is sokan nyer ezen.