Egy élelmiszer nem önmagában egészséges vagy káros
Az egészséges táplálkozás sokkal komplexebb dolog, minthogy egy élelmiszer elfogyasztásával rossz vagy jó dolgot tettünk. A habzsidőzsit és a fogyókúrát nemcsak szimplifikálják, de túlmoralizálják az emberek, vélik egyes dietetikusok.
A nyugati társadalomban szeretik sarkítottan, polarizáltan tekinteni a dolgokra, nem pedig komplex jelenségekként, amiket holisztikusan kell szemlélni, egy nagyobb rész egészeként. Kontextusban. Így vagyunk a táplálkozással és abbéli igyekezetünkkel, hogy egészséges étrendet kövessünk. A hamburger rossz, szól a verdikt, az édesség rossz és a lista még folytatható a végtelenségig.
Ezeket is érdemes elolvasni:
Etanollal gyógyítanak bőrrákot
Géntechnológiás injekcióval a rák ellen
A modern ipari társadalomban a legtöbb halálesetet okozó betegségek -közéjük tartozik a rák, a szív- és érrendszeri, valamint a légúti betegségek- részben saját viselkedésünknek és döntéseinknek köszönhető. Cigarettázunk-e, cukorban, zsíradékokban, koleszterinben gazdag étrendet követünk-e, vagy sem stb.
A The Conversation cikkében a minap egy szakember azt próbálta megértetni az olvasókkal, hogy az étkezésünk nem egy olyan duális játszma, amiben a két pólust az önkontroll és az egészségtelen impulzusaink képviselik (utóbbira szoktuk azt mondani, hogy most "bűnözünk"), hanem inkább egy sokrétűbb, soktényezős egyeztetésről van szó a pro és kontra érvek mentén. Tehát nem az történik, hogy a győztes visz mindent, a jónak kikiáltott étel vagy döntés diadalmaskodik minden felett.
Ennél realistábbaknak kell lennünk: a valóság úgy fest, hogy kompromisszumok fémjelzik étrendünket. Az sem teljesen helyénvaló, hogy a bizonyos ételek vagy szokások mellett döntő embereket őrültnek, "bűnözgetőnek", morálisan alávalónak bélyegzi meg a társadalom. Míg az önmegtartóztatóknak jut az angyali, a szentséges szerep. Az önsanyargató fogyózóknak jár a taps és a dicséret.
Vannak olyan választások, amik nem igényelnek önmegtartóztatást. Nem minden egészséges élelem szól az ízélmény vagy a telítettségérzet, a jóllakottság redukálásáról. Az egészséges táplálkozás nem jelent minden esetben lemondást és szenvedést. Ha pedig kirúgunk a hámból, ha jön némi habzsidőzsi, az szolgálhat jutalomként, s e minőségében megvan a helye az életünkben. Az már más kérdés, ha túl gyakori szokássá válik.
Ami az indokainkat illeti, életünkben a döntéseinket anomáliák, ellentmondások tarkítják.
Az étteremtulajdonosok ismerik az úgynevezett "csali effektust" (decoy effect). Ha a rendszeres vendégük mindig a zsíros, baconos, koleszterindús hamburgerért tér be a törzshelyére, a tulaj odabiggyesztheti e szendvics mellé a menün a szuperegészséges salátát. Hogy ezzel bírja rá vendégét, egyen egészségesebb dolgokat is. A kettőnek együtt kitalál valami kedvezményes árat, hogy működjön az ajánlat.
És a vendég talán ráfanyalodik a hambi-sali kombóra. Ami ellentmondásos, mert ha annyira fontos neki az egészsége, akkor nem rendelne hamburgert. Persze fontos valamennyire, de nem annyira, hogy ne egye meg a kedvenc eledelét.
Kétféle motivációja, indoka van tehát, s mindkettő egyszerre hat. Élvezni is akarja a kedvencét, fütyülve rá, hogy az mit tesz az érrendszerével, meg óvni is szeretné a szervezetét, ezért mond végül igent a salátára is.
Nos, életünk nagy részében ilyen kompromisszumos megoldásokat hozunk. Vagy egyszer "bűnözünk", utána vezeklünk.
Szakértők szerint azzal is fontos tisztában lennünk, hogy az egészséges életmód szempontjából semminek nem konstans az értéke. Ha már "jól telezabáltuk" magunkat valamivel, akkor az kevésbé fontos.
Érdemes szem előtt tartani, hogy az egészségünk nem egy veszélybe sodort áldozat, amit a bűnös kulináris kísértések fenyegetnek folyton. Ha ilyen tudattal élünk, akkor az esetek nagy részében nem lesznek felhőtlenek és igazán örömteliek az étkezéseink.