Figyelemhiányos hiperaktiv lehetett Leonardo Da Vinci
Az ADHD egyre gyakorabban fordul elő a lakosság körében, vagy csak jobban tudjuk már diagnosztizálni az ilyen eseteket, mint régen. Egy új könyv szerint Leonardo Da Vincinek is ez lehetett a baja.
A Business Insider arról számolt be cikkében, hogy az asztrofizikus Mario Livio szerint Leonardo Da Vinci ADHD-ben szenvedhetett. Why? What Makes Us Curious (Miért? Mi tesz minket kíváncsivá) című új könyvében arról is ír, hogy Da Vinci alkotómódszereit lehet a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar tüneteiként is értelmezni.
Mi jellemzi a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral élőket? Állandóan stimulációt keresnek, hogy legyőzzék az unalmukat. Da Vinci hírhedten rossz volt abban, hogy nem igazán tudta befejezni a projektjeit. (Jegyezzük meg, ez persze betudható a maximalizmusnak is, ami akár egy másik mentális betegség, az OCD, vagyis az Obszesszív Kompulzív megbetegedés jele is lehet.)
Sok minden belekezdett, rengeteg minden érdekelte, de nem volt a hosszú koncentrálás mestere. Rengeteg projektje félig megvalósult, abbahagyott kezdeményezés volt, sok csak a papíron valósult meg, mint vázlat, ötlet. Elméje ontotta az ötleteket, találmányok, formák, a természeti világ megfigyelései sorjáztak a jegyzetfüzeteiben.
Da Vinci könyvtára 106 kötetet tartalmazott, amely nagyjából lefedte azt a tudásanyagot, amit a reneszánsz korának királyi udvarai, városai ismertek. Magyarán Leonardót szinte minden érdekelte. És többféle módon is megvalósította kreativitását, festőként, szobrászként, feltalálóként, hadmérnökként, matematikusként, zeneszerzőként, költőként és íróként is. Ezért hívjuk reneszánsz embernek.
Mario Livio, aki könyvet szentelt az emberi kíváncsiság természetének, az ilyesfajta emberről azt mondja, hogy a szerteágazó (diversive) kíváncsiság megtestesítője. Az ilyen embert egyszerre több minden érdekli, elméje szintetizál ismeretanyagokat, összefüggéseket keres és talál. De nem tud annyi energiát szánni a projektjei befejezésére, mint ahogy azt a külvilág elvárná tőle, mert elméje már száguld és ráugrik a következő, érdeklődését megragadó témára, jelenségre.
Mert azok a dolgok, amik tegnap vagy a múlt héten vagy a múlt hónapban érdekelték, és amiken dolgozott, már nem kötik le a figyelmét. Megszűnt az érdeklődése irántuk. Livio szerint ez hasonlít "valamiféle" ADHD-re. Azért hozzáteszi, hogy ma már nem lehet megállapítani teljes bizonyossággal, vajon Leonardónál fennállt-e e betegség esete.