Másfajta szemléletre késztet az együttérzés és az udvariasság
Az emberi kedvesség alapvetően két személyiségjegyben jelentkezik: az udvariasságban és az együttérzésben. Tesztekkel bizonyították, hogy e két tulajdonság más viselkedésre ösztökél bennünket, sőt másfajta politikai ideológiával való szimpatizálásra tesz hajlamossá.
A The Conversation cikkben foglalta össze a rendesség (being nice) "tudományát", ahogy jelenleg a szakemberek látják. Az, hogy egy ember alapvetően "rendes" hat kategóriára bontják: kedvesség (kindness), integritás, empátia, szerénység, türelem, becsületesség (trustworthiness).
Ezeket a tulajdonságokat már elég korán igyekeznek belénk plántálni szüleink. De a rendesség nem fekete-fehér ügy. Mi van azzal a káromkodó haverunkkal, aki egyébként szimpatikus és jófej? Vagy a jómodorú kollégánkkal, aki egy kicsit túl hideg és távolságtartó a mi ízlésünknek?
- Az udvariasság azt jelenti, hogy az ember tiszteletben tart másokat, ahelyett, hogy agresszív lenne velük. Az ilyen embert hívják tisztességes polgárnak, jó embernek. Ennek persze sok köze van a társadalmi elvárásokhoz, normákhoz, etiketthez, viselkedési szokásokhoz.
- Az együttérzés azt jelenti, hogy az illető érzelmileg is szívén viseli a másik ember sorsát, ahelyett, hogy kőszívű, hidegszívű lenne. Az ilyen embert nevezik "jó szamaritániusnak".
Pszichológusok szerint a társas döntések terén az udvariasság arra viszi rá az embert, hogy fair legyen másokkal, míg az együttérző ember sokkal segítőkészebb másokkal, mint a többség.
Politikai spektrum
A politikai nézeteinket is befolyásolja mindez. Az udvarias viselkedést szokták összefüggésbe hozni a konzervatív politikai beállítottsággal, az együttérzést pedig a liberális és progresszív irányzat képviselőivel. Előbbi a hagyományos vallási és családi értékeket képviseli, utóbbinál az egyenlőségen, illetve a rászorulók segítésén van a hangsúly.
Szakemberek úgy látják, e két érzelem és magatartás az agy különböző központjaival van kapcsolatban. Az udvariasság attól az agyi rendszertől függ, mely az agressziót szabályozza, az együttérzés pedig attól, amely a társas kötődést.
Az agy tevékenységét leképező képalkotó módszerekből neurológusok már megfigyelték, hogy az empatikus reakcióknál az agy mely részei aktiválódnak. De a kérdés megmarad: az altruizmus, hogy az ember önfeláldozó tud lenni, vajon az udvariasságból ered, vagy az együttérzésből?
Diktátorjátszma
Az udvariasság és az együttérzés másfajta viselkedést vált ki. Ezt kísérleti tesztekben és játékos feladatokban figyelték meg. Az úgynevezett diktátorjátékban arra kérik a résztvevőket, hogy osszák meg a pénzüket egy névtelen idegennel, akit nem ismernek. A hagyományos közgazdasági teóriák itt csődöt mondanak. Az emberek ugyanis nem önzően cselekedtek e feladatnál.
Sőt, attól függően, hogy viselkedésüket az udvariasság vagy az együttérzés uralta, másféleképpen reagáltak a feladatra. De mindkét esetben pozitívan, segítően. Az udvarias személyek közül többen osztották meg pénzüket fair módon az idegennel (vagyis felét vagy a feléhez közeli összeget adtak oda).
Az együttérzőknél ez a jelenség nem volt megfigyelhető, ami meglepte a tudósokat. Persze erre is van magyarázat: egy vadidegennel pénzt megosztani nem feltétlenül generál érzelmeket és törődést az adakozó egyénben.
Kompenzációs játék
Mi van, ha az idegen szükséget szenved valamiben? Vagyis rászorulónak minősül. Az erre adott reakciók elbírálására dolgozták ki a harmadik személy kompenzációja című kísérletet. Ebben a tesztben az alany megfigyel egy szituációt, amiben egyenlőtlenül, vagyis nem fair módon osztják el a pénzt a két fél között, és korrigálhatja ezt a helyzetet, mert kap pénzt, amiből valamennyit odaadhat annak, akiről úgy érzi, hogy túl keveset kapott.
Ebben a helyzetben az empatikus emberek több pénzt adtak az áldozatnak, mint az udvariasak, akik kissé hidegszívűek.
Ez nem azt jelenti, hogy az udvarias emberek önzők lennének, mert a diktátorjátszmában már láttuk, hogy hajlandók odaadni a pénzüket másoknak. Mégis nem villan be az elméjükben az az impulzus, ami az empatikus egyéneknél, hogy ugyanolyan erősen érezzék, korrigálni kell, ha másokat igazságtalanság ér.
Összefoglalva tehát: az udvarias emberek nem feltétlenül segítik azokat, akiknek szükségük lenne rá, de tisztességesek és békeszeretők. Az empatikusak ezzel szemben nem annyira illeszkednek a szabályokhoz, de az ingüket is odaadnák azoknak, akik ínséget szenvednek valamiben.