Népbetegségnek számít a fogágybetegség Magyarországon
A magyar lakosság 80-85 százaléka szenved valamilyen szintű fogágybetegségben, ebbe beletartoznak a legfelületesebb ínygyulladások és a fogak elvesztésével járó súlyos gyulladások is - mondta Tián Tamás, a Szegedi Tudományegyetem tanársegédje.
A fogínygyulladás két fő típusra osztható, a gyakoribb a főként középkorú embereket érintő úgynevezett krónikus fogágybetegség, illetve a fiatalokat érintő, sokkal ritkább, de gyorsabb csontritkulással járó betegség. Az agresszív fogágybetegséget elsősorban genetikai okokra vezetik vissza, míg a krónikus fajtát a nem megfelelő szájhigiéniára és az immunrendszer rossz reakciójára egy adott baktériumra - mondta Tián Tamás egyetemi oktató. A szakember figyelmeztetett, minden ilyen betegség első tünete az ínyvérzés, de előfordulhat, hogy a fogak eldőlnek, később - előrehaladott kórnál - meg is lazulhatnak.
Időben történő kezeléssel menthetők a fogak!
Bármelyik fogunk mozoghat, többnyire először mégis az elülső fogaink lazulnak ki, mert ezeknek csak egy gyökerük van, míg pl. az őrlők több gyökerűek, így ezek jelentős csontvesztés esetén sem feltétlenül veszítik el stabilitásukat. Ha mégis, az többnyire elkerülhetetlen fogvesztést jelent. Dr. Molnár Bálint, a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájának egyetemi adjunktusa szerint ritka, hogy izoláltan jelentkezik a probléma. Mint mondja, ha valaki azzal a panasszal fordul fogorvoshoz, hogy mozog egy foga, általában sokkal nagyobb, rendszerszintű problémáról van szó, valószínűleg több fogat, az ínyt és az állcsontot is érinti a betegség. Ilyenkor előfordul, hogy azt a fogat, amire panaszkodik a páciens, már nem tudják megmenteni, de a többi, szintén érintett fogat igen. Ezt persze nem könnyű elfogadni, mint ahogy arra is fel kell készülni, hogy a hosszú idő alatt kialakult problémát nem lehet egyetlen beavatkozással orvosolni, többnyire hónapokig tartó kezeléssorozatra, majd rendszeres paradontológiai kontrollra lesz szükség ahhoz, hogy hosszú távon meg tudják őrizni a fogakat.
Számtalan csontpótló, ínypótló, regeneratív eljárás, rekonstruktív műtét létezik, de sosem ezzel kezdik a kezelést, először ugyanis megfelelő környezetet kell teremteni – mondja Dr. Molnár Bálint. Az egyetemi adjunktus szerint első körben csökkenteni kell a baktériumok mennyiségét, és meg kell változtatni azok összetételét a szájban.
ITT olvashat a fogmentő kezelésekről és a megelőzés fontosságáról a Ritmus.hu-n.
Rossz a magánköltések struktúrája
Egy-egy ilyen beavatkozás persze nem olcsó, a teljes kezelés akár a milliós nagyságrendet is elérheti, ha nem az állami ellátást vesszük igénybe. Márpedig Magyarországon az európai átlagnál lényegesen magasabb a saját zsebből fizetett kezelések aránya. A bruttó hazai össztermék (azaz GDP) egészségügyi kiadásokra fordított hányada mindössze 7,2% volt 2015-ben, ami jelentős csökkenést jelent a 2005-ös 8,0%-hoz képest. A 2005-ös értékek csökkenéséért kizárólag az egészségügyi közkiadások visszafogása volt a felelős: 10 év alatt az egészségügyi közkiadások szintje 5,7%-ról 4,8%-ra, azaz körülbelül 15%-kal csökkent az OECD adatai alapján. A közkiadások csökkenését némiképp ellensúlyozhatja a magánkiadások növekedése. A magánforrású egészségügyi kiadások terén évi 4-5%-os növekedést jósolnak a szakértők: a magyarok 2017-ben becslések szerint 904 milliárdot, 2021-ben pedig már 1100 milliárdot fognak ilyen célra kifizetni.
Ma azonban a zsebből fizetett költések teszik ki a magánkiadások túlnyomó többségét, ami veszélybe sodorhatja a háztartások pénzügyi egyensúlyát például egy váratlan vagy hosszan tartó krónikus betegség esetén, vagy akár egy komolyabb fogászati beavatkozás szükségességének felmerülésekor. (Az OECD és a European Health Observatory közelmúltban megjelent országjelentése (OECD/European Observatory on Health Systems and Policies (2017), Magyarország: Egészségügyi országprofil 2017, State of Health in the EU, OECD Publishing, Paris/European Observatory on Health Systems and Policies, Brussels. http://dx.doi.org/10.1787/9789264285231-hu) elszomorító képet mutat a hazai egészségügyi rendszerről.)
Hol a hiba?
A gyógyítással elkerülhető halálozási arányszámok tekintetében Magyarország nemcsak a többi uniós országtól marad el, hanem az összes visegrádi országtól is. Felmerül a kérdés, hogy vajon mivel tud többet a cseh, lengyel és szlovák egészségügyi rendszer a hazainál, és hogy behozhatjuk-e az Európai Unió országaitól való lemaradásunkat?
A fent idézett jelentés alapján, ha ténylegesen csökkenteni akarjuk az egészségben megélt életévekben mutatkozó lemaradásunkat, akkor az ellátórendszer szempontjából nem a kórházaink fejlesztésére kell fókuszálnunk. A helyzet kulcsa a megelőzés és egészségfejlesztés, valamint az alapellátás hatékonyságának a javulásában rejlik - mutat rá Kaló Zoltán, az Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Társadalomtudományi Kar (ELTE TáTK) egyetemi tanára, a Syreon Kutató Intézet munkatársa a Patikapénztár hírlevelében megjelent véleményécikkben.
A közkiadások csökkenését némiképp ellensúlyozhatja a magánkiadások növekedése. Bár a hazai egészségügyi magánkiadások 33%-os szintje meghaladja az európai uniós átlagot, ez azonban inkább a közkiadások elégtelen szintjét jelzi. Ennél súlyosabb probléma Kaló szerint, hogy rossz a hazai magánkiadások struktúrája: az úgynevezett zsebből fizetett kiadások jelentik a kiadások túlnyomó többségét, míg a háztartások szempontjából tervezhető költséggel bíró intézményesült magánfinanszírozás - azaz az egészségpénztári és egészségügyi magánbiztosítási kiadások – hazai mértéke jelentősen elmarad hazánkban az Európai Unió átlagától.
Az egészségpénztárak és magánbiztosítások rendszerét tovább kell fejleszteni Magyarországon, melynek egyik kulcsa az volna, hogy a fizetéshez kapcsolódó cafeteria rendszerében növekedjen az ilyen jellegű kifizetésékhez kapcsolódó kedvezmények mértéke a többi opcióhoz képest - véli a szakember.
