Az elsőszülötteknek a legjobb
Joseph Burgo arról ír a könyvében, hogyan befolyásolja az egyén esélyeit felnőttként a testvérek születési sorrendje. Az elsőszülött több figyelmet kap, hosszabb ideig. Fiatalabb testvéreinek már csak szórt figyelem jut. Emiatt vagy túlteljesítő, vagy apatikus, lemondó magatartása lesz.
"Miért csináltam ezt: A pszichológiai védelmi mechanizmusok és hatásuk rejtett módjai" címmel írt könyv a fenti témát taglalja. Az elsőszülöttre a szülők rázúdítják törődésüket, aggódásukat és szeretetüket, a másodikként vagy harmadikként érkező testvérek Burgo szerint két alternatívából választhatnak.
Vagy szuperambíciózussá válnak, vagyis dupla akkora erőbedobással próbálják majd bizonyítani szüleiknek (és a világnak), hogy érdemesek a megbecsülésükre és a szeretetükre, vagy apátia lesz úrrá rajtuk - mondván minden mindegy, ez egy vesztes játszma, a szülők figyelméért folyó verseny túl erős, ők itt sosem részesülnek kellő figyelemben, akármilyen erősen próbálnak bizonyítani.
A legutóbbi pszichológiai kutatások a témában azt mutatják, hogy az önértékelés, az önbecsülés képességének fejlődése szempontjából az élet első két éve kritikus fontosságú. Az elsődleges gondozótól kapott törődés, szeretet, fizikai érintés, simogatás, mindezek örömteli interakciókként és önmegerősítő inputokként való megélése segítenek kialakítani önbecsülésünk alapjait. Ez az elsődleges gondozó általában az anya.
Mivel az elsőszülötteknek ez viszonylag megosztatlanul jut -legalábbis nem veszi el a figyelmet más gyerek-, náluk erősebb lesz az önbecsülés. Ezért gyerekkorukban, kamaszkorukban és felnőttkorukban nagyobb esélllyel válnak önérvényesítő és sikeres emberekké.
Különösen a nagy családokban érezhetik egyes gyerekek elveszettnek magukat, nekik jobban kell magukra hagyatkozniuk lelki egyensúlyuk és életük értelmének megtalálásában, mint azok a kedvencek, akik közelebb állnak a szüleik szívéhez. (Persze előfordul, hogy a legfiatalabb a szülők szeme fénye.)
Ahogy mennek az évek és egyre több gyerek van a családban, a szülőknek kevesebb idejük van rá, hogy mindegyik csemetéjüket elhalmozzák törődéssel és érzelmi támogatással. A figyelem véges erőforrás.
A magyar olvasóközönség Feldmár András könyveiből ismerheti azt a koncepciót, hogy a családnak minden egyes gyerek születésénél le kell nulláznia magát, és újrakezdenie mindent - legalábbis pszichésen. Amit a számítógépeknél úgy hívnak: reset.
Ha ez nem történik meg, akkor a második vagy harmadik gyerek életébe túl erősen fognak bejátszani azok a problémák, az idősebb fivérekkel lefolytatott játszmák, neheztelések vagy feldolgozatlan érzelmi ügyek.
(Business Insider)