Milyen reakcióra utaznak a hipszterek a külsejükkel?
Szakálluk van, horgolt sapkákat hordanak. Ilyen-olyan tetkókat. Kapcsolatuk a külsejükhöz ironikus: nem gondolják egészen komolyan, inkább meghökkenteni akarnak. Ami egyre nehezebb. Kezdünk hozzászokni a különcségekhez, mert lökött világban élünk, szinte semmin nem hökkenünk meg.
A Magyarországról elszármazott Nánay Bence, az elmefilozófia és a kognitív tudomány területén jártas filozófusprofesszor a Psychology Today magazinban megjelent írásában azt elemzi, hogy a hipszterek mit akarnak elérni a külsejükkel.
A hipszterek szívük mélyén nem rajonganak a kinyitható mobiltelefonukért. A pödörhető bajuszuk sem feltétlenül az esztétikai érzékükről szól, véli Nánay. A másokban kiváltott reakció számít náluk. A reakció pedig nem más, mint a nehezen magyarítható imaginative resistance. Amikor alig hiszünk a szemünknek. Ellenállunk a befogadott látványnak egy pillanatig. Vagy amikor elolvasunk egy történetet, nehezen tudjuk elképzelni a legújabb fordulatot, a legutóbbi mondatot. Megállunk és meg vagyunk hökkenve. Újra kell olvasnunk, hogy elhiggyük: tényleg ezt írta a szerző?
A filozófiában és a pszichológiában egész irodalma van ennek a jelenségnek. Amikor fikciós irodalmat olvasunk vagy filmet nézünk, általában felfüggesztjük a szkepticizmusunkat, a hitetlenkedésünket. Belefeledkezünk a narratívába, elhisszük azt elejétől a végéig. Amikor viszont kapunk egy olyan fordulatot, ami kicsit túllő a célon -valószínűleg okkal-, akkor megakadunk.
Íme egy példa Ken Waltontól: "Giselda a helyes dolgot cselekedte, amikor megölte a csecsemőt, elvégre az lány volt." Hm... Kétszer kell megnéznünk, hogy a mondat vége tényleg az-e, aminek olvastuk. Mert annyira meghökkentő. A meghökkenés erőssége persze attól is függ, hogy az adott műfajban milyen -zsánerhez kötődő- alapfeltételezések működnek. Egy horrorregényben egy ilyen mondat nyilván kisebb megütközést kelt, mint mondjuk egy gyerekkönyvben.
Nos, a hipszterek is valami hasonlót akarnak kiváltani az emberekből, akik rájuk néznek. Kétszer is rájuk kell néznünk, hogy elhiggyük, tényleg szándékosan néznek így ki. Ők pedig ezt élvezik. Ezt a fajta meghökkentést.
Márpedig meghökkenteni nem egyszerű a mai világban. Amikor Donald Trump -a The Washington Post kalkulációja szerint- naponta átlagosan 5,5 hazugságot tweetel (illetve olyan állítást, ami cáfolható, mert valóságtartalma közelít a zérushoz vagy megegyezik vele), már edzett a valóságérzetünk. A meghökkentő sem hökkent már meg.
A hipszterlét tehát egyre nehezebb művészetté válik.
Az egész hipszterség, mint életstílus és külső a '90-es években kezdődött. Akkor még Bill Clinton, Hillary, Monica Lewinsky, meg az Altavista és a Microsoft dominálták életünket. Mennyivel egyszerűbb világ volt az! "Mikor volt utoljára, hogy elcsodálkoztunk valamin? Bámi, amit a hipszterek csinálnak, eltörpül a Fehér Ház egy átlagos sajtótájékoztatója mellett", írja Nánay.
(Psychology Today)