Kavics az állóvízbe – Régi szerelmek, ha felbukkannak
Emlékszem, az utolsó napon moziba mentünk, aztán fagyizni, és sötétedés után sokáig ültünk a park romos padján. Jó volt vele beszélgetni, kézen fogva üldögélni, és amikor átölelt, remegő lábakkal megcsókolni. Mindez 25 éve történt. Hogy miért gondolok mégis rá? Mert ma rám írt a Facebookon.
|
|
„Tibi jópofa férfi volt, kedves, elhalmozott mindennel, de a vakáció néhány boldog hete után tudtam, hogy az iskolatársaim előtt biztosan nem mutatkoznék vele. Mit tagadjam, több mint tíz évvel idősebb volt nálam, ami akkoriban még nem volt olyan trendi, mint manapság. Sok évvel később véletlenül találkoztuk az utcán, meglepődött, hogy két kisgyerekkel vagyok. Eltelt újabb 20 év, és most a Facebookon írt rám. Három órán keresztül cseteltünk, végül találkoztunk. Nem akartam tőle semmit, de érdekelt, hogy mi van vele, hogy néz ki, és persze jól esett a rajongása. A találkozó nem sikerült túl jól. Gyorsan kiderült, hogy válófélben van, és igazából csak viszonylag gyorsan felmelegíthető kapcsolatot keres, hogy ne kelljen túl sok energiát fektetnie a randizásba. Többé nem találkoztunk, nem írok neki, általában nem is válaszolok, de újra és újra próbálkozik. Kínos. Megbántani nem szeretném, de már unom. Azt hiszem, hamarosan letiltom.”A közösségi oldalak egyik hatása, hogy egyre többen keresik fel a régi szerelmi kapcsolataikat. Ami néhány éve csak magányos ábrándozás volt a múltról, az ma konkrét találkozásokba, és néha egészen fura eseményekbe torkollik. Ez persze hol jó, hol nem annyira. De miért vágyunk a régmúlt szerelmeire, csak az emlékek szépsége vonzó, vagy a „jelenben nincs minden rendben” az ok?
Hufnágel Pisti és Paula
|
Nem sokkal később megismertem Andrást, aki éles ellentéte Tamásnak. Ő a nyugalom szigete, papamaci, akinek a tenyerébe teheted az életed, és örökre biztonságban leszel. Már felnőttek a gyerekeink is, de soha nem bántam meg egy közös percet se. Egészen addig az őrült pillanatiga, amíg rá nem kerestem Tamásra a Face-en. A szívem hevesen ver, ha csak rá gondolok, mindent megadnék, ha legalább egyszer találkozhatnánk, újra érezhetném az ölelését. A barátnőimnek is megmutattam a fényképét, ők csak annyit mondtak, hogy ezt a potrohos, igénytele pasit bottal sem piszkálnák, nemhogy mellé feküdjenek. Ám én nem ilyennek látom. Jó, meghízott, de nekem ő most is az a dögös fiatal srác. És hát én sem vagyok már az a karcsú tini. Írtam neki, sok-sok üzentet küldtem. Már hetek óta leveleztünk, amikor megírta, hogy nem akar velem találkozni, haldoklik a felesége. Gondoltam tudnia kell, hogy rám mindig számíthat, de nem válaszolt. Néhány hónappal később látványosan flörtölt egy ápolónővel a neten, én meg kiborultam. Mi az, hogy én nem kellek neki, amikor olyan szép volt minden? Tamás végül letiltott. Nem tudtam vele kapcsolatba lépni. Azóta újra válaszol, de megmondta nyíltan, hogy nem akar tőlem semmit. Pszichiáterhez járok, gyógyszert szedek, mert nem érdekel semmi, csak hogy legalább egyszer újra vele lehessek. A férjem közben egyre többet dolgozik, talán érzi ezt az egészet. Nem akarom elveszíteni.” |
„Tamással hatalmas szerelem volt a miénk. Imádták a szüleim is, mindenki azt hitte, mi leszünk az álompár. Gyönyörű pasi, a társaság középpontja, szuper szakmával – autószerelő – nyüzsögtek körülötte a csajok, és neki mégis én kellettem. Végig buliztuk a fiatal éveinket. Fantasztikus volt. Irigyeltek a lányok, a fiúk meg abban reménykedtek, hogy egyszer velük járok majd. Feszes testű, csinos kis fruska voltam. Aztán érettségi után valami megváltozott. Én már komolyabb kapcsolatot akartam, Tamás meg folyamatosan arról beszélt, hogy ő még nincs felkészülve a házasságra. Ennek bizonyítékaként meg is csalt. Szakítottunk.Rita negyvenes évei végén jár. Felnőtt gyerekei már a maguk útját járják, ő pedig hol végtelenül nyomorúságosan érzi magát, hol repked a boldogságtól. A teste gömbölyűbb, a ruhatára színesebb, a napjai a munkaidő után koncertektől, színházi programoktól zsúfoltak. Felejteni akar.
Újra és újra átéljük a szakítást
Kondorné Dr. Orosz Ágnes pszichoterepauta szerint nagyon nehéz ellenállni az internet kísértésének, ahol pillanatok alatt mindenféle információt megszerezhetünk a volt szerelmünkről. „A szakításoknál az a ritkább, amikor mindkét fél egy időben jut arra az elhatározásra, hogy legyen vége a kapcsolatnak. Ezért az egyik partnernek mindig nehéz tudomásul vennie a szakítás tényét. Nem túl szerencsés ilyenkor a másik Facebook profilját nézegetni, mert amikor látja az ex fotóit, az életének az új történéseit, akkor mindig újra és újra kezdi a szakítás feldolgozásának időszakát. Csak úgy lehet meggyászolni valakinek az elvesztését, ha az illető nincs többé az életünkben. Márpedig amikor figyeli, hogy mi történik a másikkal, folyton feltépi a sebet. Ez évtizedekkel később is előfordulhat, főleg, ha valamilyen szinten újra közeli kapcsolatba kerültek. Azt javaslom, tiltsa le, vagy akár törölje is az ismerősei közül az ilyen kapcsolatot.
Persze én is tudom, hogy nagyon nehéz ellenállni annak a hatalmas kísértésnek, amit a közösségi oldalak tálcán kínálnak. Nekem is volt már páciensem, aki mint egy szenvedélybeteg (bár nem az) folyamatos késztetést érzett, hogy megnézze a volt szerelmét. Régebben erre nem volt lehetőség. A szétment párok sokszor nem is látták egymást többé.
A zaklatás már más történet, és ennek semmi köze a közösségi oldalakhoz. Annak idején is volt rá példa, hogy a volt szerelmes megfigyelte, mikor megy haza az exe, várt rá, nem hagyta békén.”
Közszemle helyett
„A figyelmetlenül vagy naivan használt közösségi médiajelenlét, ahogy a példák is mutatják, kellemetlen pillanatokat is okozhatnak, de ennél komolyabb veszélynek is kiteheti magát az ember – magyarázza a jelenség technikai oldalát Gajdos Krisztián online marketing és közösségi média szakértő. – Rita pontosan leinformálta volt szerelme minden lépését, de ezt nemcsak ő teheti meg. Érdemes pontosan meghatározni, hogy az idegenek, az ismerősök, a család, a főnök és a munkatárasak mit láthatnak a posztjainkból, a fotóinkból… Bár nem írod ki a lakcímedet, de bejelentkezel a kedvenc kávézódból, koncertekről, a nyaralás helyszínéről, megmutatod a kedvenc filmedet, zenekarodat, cukrászdádat, tehát lenyomat készíthető az életedről.
Egy hibásan beállított profilnál egy teljesen ismeretlen emberről is bármit megtudhatunk. Vicces helyzet, de például egy jósnő könnyedén megmondhatja, hogy megcsalt a párod, az Adrián nyaraltál, vagy, hogy épp beteg vagy – ne feledd, ha néhány hónapja mindezt esetleg kiposztoltad. De ennél komolyabb, akár gazdasági kárt okozó zaklatásnak is kitehetjük magad. Pedig a közösségi oldalakon jól beállítható, személyre szabható, hogy ki mit lásson a posztjainkból, fotóinkból.
Visszatérve a volt szerelmekhez, ha valakit beengedtél a saját intim szférádba, még mindig megteheted, hogy letiltod vagy törlöd az ismerőseid közül. A Facebook nem megbántás alapú, vagyis te nem kapsz arról értesítést, ha valaki töröl az ismerősei közül”
