Testünk a lelkünk tükre
Egyre több olyan elmélet születik az orvoslás különböző területein, amelyek szerint a testi megbetegedéseink csupán lelki problémáink fizikai megjelenései. Tényleg okozhat például hátfájást a bűntudat?
Minden betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája: gyötörjön bennünket akár fogfájás vagy bélhurut, asztma vagy reuma, viszketegség vagy magas vérnyomás – mindezek hátterében pszichés zavarok állnak – állítja Ruediger Dahlke német orvos és pszichoterapeuta. Sőt, szerinte még az országúti balesetek sem történnek „véletlenül”.
„A test sem tesz semmit magától – mondja Dahlke doktor. – Az élő ember teste működését a léleknek és a szellemnek köszönheti. A testben a tudat információi válnak láthatóvá. A tudat úgy viszonyul a testhez, mint a rádióműsor a rádióvevőhöz. Miután a tudat nem anyagi jellegű, önálló minőség, természetesen független a test bármely termékétől, sőt annak lététől is. A betegség tehát azt jelenti, hogy letértünk a harmónia útjáról, illetve a betegség tulajdonképpen ennek az egyensúlynak a helyreállítása. A harmónia zavara azonban a tudatban, az információk szintjén áll fenn, a testben csak megmutatkozik.”
Dahlke már az orvosi egyetem hallgatójaként is megdöbbentette a környezetét azzal a szemlélettel, hogy a test és a lélek olyan egységet alkot, amelyben a fizikai tüneteket akár lelki problémák is okozhatják. A pszichoszomatikus orvoslás és gyermekkori asztma volt a diplomamunkájának a témája, ami 1978-ban még meghökkentő párosítás volt. Ma már nem az…
Pszichológus és háziorvos
Pszichoszomatikának nevezi a nyugati orvoslás a gyógyításnak azt a szemléletmódját, amely a test és a lélek közötti kapcsolatot mutatja meg. A pszichoszomatikus tünetek keletkezése a legtöbb esetben megoldatlan lelki vagy szociális problémák jelenlétére utal, amelyek szomatizáció – testi megjelenés – útján adnak jelzést. A pszichoszomatika lehetőséget biztosít, hogy a saját életfeladatainkat betegségeinken, tüneteinken keresztül ismerjük meg – a betegséget a lélek nyelvének, szimbolikus kifejezőeszközének tekinti. A testi, lelki, társadalmi kölcsönhatásokat is vizsgálja a betegség keletkezésében, lefolyásában és kezelésében, és lényeges eleme, hogy személycentrikus. Ma független egyetemi szakágként csak Németországban létezik pszichoszomatikus medicina. Követői szerint, akik foglalkoznak a lelkükkel, azok egészségesebbek és ritkábban lesznek betegek. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Ők ugyanis hajlanak rá, hogy már tudati szinten megoldják a kihívásokat, ahelyett, hogy hagynák, hogy lelki problémáik egyre nőjenek, és testi szinten, betegségek tüneteként jelentkezzenek.
Mosolyogj az egészségedért!
„A beteget és a betegségét mindig egy bio-pszicho-szomatikus egységként kell szemlélni – vallja dr. Szabó Gergő háziorvos is. – Azt mindenki érzi, hogy testi betegség esetén lelki állapota is rosszabb, ez áll a »rossz a közérzetem« érzés mögött, amikor kedvetlenek, letargikusabbak, enerváltabbak vagyunk.”
Ma már tisztázott a pszichiátriai betegségek jelentős részének a háttere. A gondok egy részének az oka például abszolút testi: lelki zavarokat okoz ugyanis, ha az idegsejtek közötti egyik ingerületátvivő anyagból túl kevés van. Ez mégsem mond ellent annak, hogy a testi tünetek megjelenésének lelki okai lennének.
„Az említett bio-pszicho-szomatikus egység természetesen nem bomlik fel akkor sem, amikor a lelkünkkel van gond – mondja a háziorvos. – A különböző a vérben keringő anyagok révén a lelkiállapotunk befolyásolja a vegetatív funkcióinkat, így lelki betegségünkhöz testi tünetek társulhatnak. Vegyük például, hogy stressz esetén mi megy végbe a szervezetünkben. Az izgalmi állapot hatására felszabaduló adrenalin és noradrenalin tágítja a vázizmok, a szív, az agy és a máj ereit, ugyanakkor szűkíti a bőr, a bélcsatorna, a lép és a vesék ereit. Megnövekedik az épp keringő vér mennyisége, erősödnek a szívösszehúzódások, s megemelkedik a pulzusszám is. A szervezet a glikogén lebontásának fokozásával növeli a vércukorszintet, valamint fokozza a zsírlebontást is. Az adrenalin és noradrenalin központi idegrendszerre gyakorolt hatása révén fokozott ébrenléti és figyelő állapot, védekező magatartás alakul ki.”
Testünk súg a gyógymódról
A belső egyensúly elvesztése tünetként jelenik meg. A jelzés – a fájdalom, a láz, a gyengeség vagy éppen egy lábtörés – megakasztja életünk addigi folyását, s arra kényszerít bennünket, hogy figyelmet szenteljünk önmagunkra. Az üzenet az, hogy valamiféle változásra van szükségünk, stressz idején például nyugalomra.
A szervezet stressz-szituációkhoz való alkalmazkodását szolgálja a fentieken kívül még ezer más változás, amelyeket közben észre sem veszünk. Mert kit is érdekel, hogy a főnök ordibálása miatt éppen csökkent a fehérjelebontás a csontjainkban és az izmainkban, de nőtt a vércukorszintünk? Csakhogy ugyanennek az eseménysorozatnak más hatása is van.
„Mind az adrenalin/noradrenalin páros, mind a kortizol, a daganatos sejtek kialakulását, elszaporodását is befolyásolják” – teszi hozzá Szabó doktor.
Visszafelé is működik
Akinek fáj a lába, az nem vagy csak nehezen tud megtenni egy „nagy lépést”, mert az fizikailag és lelkileg is fájdalommal jár. De a testi merevség mögött, mentális rugalmatlanság áll.
Aki megpróbálja fokozatosan visszanyerni normális mozgásképességét, lelkileg is folyamatosan alakul, és egy idő után újra megérzi, hogy kitágultak a lehetőségei, kiterjedt a mozgástere, az élettere, mert megértette a fájdalom okát, és hajlandó volt változni.
A legőszintébb diagnoszta
„A gyulladás például a konfliktus megjelenése az anyag szintjén – mondja Dahlke, aki szerint a testünkénél nincs őszintébb visszajelző. – Ne essünk abba a hibába, hogy felületesen arra a végkövetkeztetésre jutunk: nincs is semmiféle konfliktusunk. Éppen az vezet az effajta betegséghez, hogy nem látjuk a konfliktusainkat. Alaposan utánajárni természetesen fáradságosabb, mintha csak egy futó pillantást vetünk rá – leleplező őszinteség szükséges hozzá, s ez pszichénk számára többnyire olyan sok kellemetlenséget jelent, mint amennyit a fertőzés a test számára. S általában éppen ezt a kellemetlenséget akarjuk elkerülni.”
Az első figyelmeztetés
A lelki hátteret egyébként tagadó orvosok szerint is gyakoriak a mással nem magyarázható tünetek, mint például a gyors szívdobogás, azonosíthatatlan eredetű fejfájás, hát- és gerincfájdalmak, emésztési zavarok, étkezési panaszok az alvászavar, idegesség, kimerültség.
Ha az első jelek nem elegendőek, szervezetünk tovább erősíti a figyelmeztetés intenzitását. Ekkor azonban már nem elég a lelki vizsgálódás, hiszen például a reflux vagy a magas vérnyomás már orvosi ellátást igényel.
