2019. május 27. hétfő
Hella napja

Kamasz gyereket nevelni örökös kötéltánc

Magyar gyerekek ezrei tűnnek el hosszabb-rövidebb időre minden évben. Többségük szerencsére néhány napon belül megkerül. Az eltűnés előjele az esetek többségében már a csellengés előtt felfedezhető.

Ismerjem a barátait, de ne érezze, hogy ellenőrizni akarom; bízzak benne, de hívjam fel a figyelmét a veszélyekre; ne kritizáljam a megjelenését, de így mégsem engedhetem ki utcára…

 

Ismerős ugye? Talán ad némi támpontot, ha ezekben a dilemmákban megpróbálunk a gyerek motivációira és a valós veszélyek felmérésére fókuszálni. Mi a bajom az új baráttal? Veszélyes vagy csak nem szimpatikus? Adtam-e esélyt rá, hogy megismerjem? Egyáltalán adtam-e esélyt a lányomnak, hogy olyan otthona legyen, ahová szívesen vendégül hívja a barátait? Mert ha ők nem jöhetnek, majd megy hozzájuk a gyerek.

 

Felbujtók és jelek

415.jpgKamaszoknál legtöbbször az új „barát” veszi rá a lányokat arra, hogy ha nem érzik jól magukat otthon, akkor lógjanak meg. Egy esetleges szökést azonban mindig megelőznek olyan tipikus árulkodó jelek, amelyeket később visszakövetve megjósolható lett volna a dolog (suli utáni plázázás, új barátok, a közösségi oldalról letiltott szülő, ismeretlen telefonálók, ismeretlen forrású zsebpénz).

 

Sokszor már e jelek előtt is érezhető, hogy a kamasz eltávolodik a szüleitől. Ha nem ismeri a gyereke társaságát, nem tudja hol és mivel tölti az idejét, ha hajnalig a neten lóg, akkor ez már egy hosszú ideje rossz irányba haladó folyamat egy pontja.

 

„Mindig oka van annak, ha valaki könnyen csábítható –mondja Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. – Ez valami hiányról szól. Természetesen nem azt szeretném mondani, hogy a szülők hibája, ha a lányukat elcsábítják. Hiszen nagyon sok szülő maga is kényszerpályán mozog, esetleg maga is alig várja, hogy valaki vagy valami »elcsábítsa«, kimentse a hitelspirálból, a kihűlt házasságból, a kamasz gyerekkel vívott meddő harcokból. A családból menekülő gyerek gyakran tünete egy olyan problémának, ami az egész családot érinti.”

 

Rémtörténetek

6007.jpgBulizni menne a tizenéves lányom, s nyilván nem zárhatom kalitkába, ha azt szeretném, hogy független, magabiztos felnőtt váljék belőle. Traktáljam rémtörténetekkel? A szakember szerint ez egyáltalán nem hatékony módszer. A gyerekek nem hiszik el, hogy ilyen velük is történhet, s az sem igaz, hogy minden plázázó gyerek egyszer prostitúcióra kényszerítve, bedrogozva ébred. Az ilyen sztorikra az elrettenés helyett legfeljebb az ellenállás lesz a válasz. Sokkal hatékonyabb kérdezni, párbeszédet kezdeményezni, együtt gondolkodni, amihez persze jó alap egy konkrét történet. De nem azért, hogy rettegjen a gyerek, inkább azért, hogy elgondolkodjon.

 

A szakember szerint meg kell tanítani a gyereknek, hogy nemet mondjon, ha kell. Ennek persze elkerülhetetlen mellékhatása, hogy a nemet mondást a szüleiken szeretik gyakorolni, mégis érdemes ezt elviselni, sőt bátorítani – ésszerű keretek között. Az a gyerek, aki tudja, hogy joga van nemet mondani, joga van segítséget kérni, megvédeni magát, sokkal kevésbé válik tehetetlen áldozattá, kevésbé fog engedni kortársai nyomásának és könnyebben kér segítséget.

 

Felnőtt, vagy nem?412.jpg

Nem könnyű egy olyan kamasszal, aki megjelenésében már felnőtt, gondolkodásában azonban még kamasz.

„Kérdés, hogy ez mit jelent a gyakorlatban – mondja Csekeő Borbála. – Festi magát és magas sarkúban jár? Bulizni akar és fiúkkal táncolni? Felnőttes, modoros megjegyzései vannak, mindent kritizál, jobban tud? Ezeket el kell viselni, ha nehéz is. A szereppróbálgatásokra ebben a korban szüksége van egy fiatal lánynak, hogy a kamaszkor végére megtalálja igazi önmagát.”

 

Ha azonban a „felnőttösdi” veszélyes dolgokat hoz magával – túl korán kezd nemi életet élni, kihívó, visszaélésre alkalmas képeket oszt meg az interneten, alkoholt, drogot fogyaszt, veszélyes helyzetekbe kerül –, akkor egészen más szülői hozzáállásra lesz szükség. Őszinte beszélgetésekkel kell leásni a viselkedés mélyén húzódó motivációkra. Miért akar a kamasz idő előtt felnőtt lenni, valójában mire vágyik, mitől fél? Ha nincs megfejtés, fontos szakember segítségét kérni!

 

Tabuk nélkül

6010.jpgSzex, drog, cigi, alkohol, csellengés: kellemetlen, zavarba ejtő tabu témák. De, ha a szülő kivár, a tapasztalatok szerint mire érettnek hiszi a gyereket a beszélgetésre, már elkésett. Csekeő Borbála azt tanácsolja a szülőknek, hogy minden életszakaszt éljenek át együtt gyermekükkel. Az 5 évessel együtt nézegetjük a dínókat, a tízévessel közösen szervezzük a pizsamapartit, de később se szakadjon meg ez az együttlét. A 12 évessel együtt kellene felfedezni az új okostelefont! Akár úgy, hogy a gyerek segít abban, amiben a szülő már kissé lemaradt. A tinik távolodása egyébként is elkerülhetetlen, s azt csak kisebb korban lehet megelőzni, hogy kamasz teljesen ki akarja zárni a szüleit az életéből.

 

Az őszinteség a kulcs a függőségekkel kapcsolatos beszélgetésekben is. „Aki ilyesmiről szeretne beszélni gyermekével, az először saját függőségeit vegye számba! A napi egy doboz cigit, az elmaradhatatlan esti sört, a napindító kávét, az altatót, a képernyő előtt töltött órákat. Ezek is függőségek. Ha értjük magunkat, jobban értjük gyerekeinket is. És kérdezzünk! Ha a gyereknek karikás a szeme, ha nem alszik, ha nem tudjuk, merre jár, ne kezdjünk nyomozni, hanem kérdezzünk! Őszintén elmondva, hogy segíteni szeretnénk, de nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá, mert nem is igazán értjük, hogy mi történik velük. Kevésbé fog maradinak tűnni az a szülő, aki bizonyos értelemben együtt éli át a gyerekeivel újra a kamaszkort.”

 

Mániákus igazságkeresők, kitartó harcosok6011.jpg

A serdülőkor a pszihoszexuális fejlődés befejező szakasza: újraszerveződik az identitás, megváltozik a saját testhez és a környezethez való viszony, a szexuális szerep beépül a személyiségbe. Előtérbe kerül az igazságérzet, megindul a leválás a szülőkről, fontossá válik a kortárscsoporthoz való tartozás. A kamasz mániákusan keresi igazát. Képes napról-napra közelharcot vívni egyik szülőjével, miután másnap egy másik felnőttel éppen a tegnap tagadott érvekkel bizonyít. Szeretné megőrizni belső világát, s ha faggatják, hazudik. Ha visszatérően arról kérdezzük, mivel töltötte a délutánt, még ha nem is történt jelentős esemény, nem mondja el, hogy ne láthassanak bele féltett saját világába.

„Magától valószínűleg szívesen elmondja, ha kap elég időt, és nem unszolják folyamatosan – mondja Lévai Ágnes pszichológus. – A szülő álljon rendelkezésre, és nyitottan, türelmesen bírja ki az önmagát kereső gyermekét, amíg magától elmond valamit. Nem kíváncsiskodni, nem bírálni, akkor sem, ha például nem hozzá valónak tartjuk az éppen aktuális szerelmét. Ahelyett, hogy tiltjuk a »kellemetlen« barátoktól, ajánljuk fel, hogy jöjjenek el az otthonunkba, ahol tudnak zenét hallgatni és beszélgetni úgy, hogy nem nyitjuk rájuk az ajtót tíz percenként.”

Mindez a bizalom egyik megnyilvánulási formája. Megnyugtatóbb tudni, hogy kivel van a gyermekünk, minthogy útnak induljon, és beinduljon a serdőlő számára zaklatásként megélt követés a közösségi oldalakon, és a telefonálgatás. A pszichológus szerint a legtöbb esetben nem kell megijedni attól, ha a tinédzser más irányba indul, mint ahogyan azt mi felnőttek gondoljuk. Normális, ha a szülővel szembeszáll. Kerülendő azonban a túlzott szigor, aminek következtében nincs lehetőség a fokozatos leválásra, és a túl engedékeny szülői attitűd is, ami ugyan meglepően problémamentes leválást eredményez, de következtében kitolódnak a kamaszkori konfliktusok.

„Sok szülő megrémül attól, ha gyermeke csavarog – mondja Lévai Ágnes. –Ennek azonban fokozatai vannak. Enyhe formában legtöbbször egy túlfegyelmező, merev környezettel helyezkedik szembe, elkerülve így az iskolát, napközit, vagy a családját. Ilyenkor egyedül vagy csoportosan barangol, szórakozás céljából. Amikor úgy tűnik, reális ok nélküli, több napon át tartó és ismétlődő csavargásról van szó, akkor a háttérben érzelmi-indulati feszültségek állhatnak, melyekhez szorongások, komolyabb esetben agresszió is társulhat. Ekkor érdemes szakember segítségét kérni éppen úgy, mint a súlyos traumát elszenvedett gyermekek esetében bekövetkező szökésnél, kóborlásnál.”

Őszintén fel kell vállalni a szülőnek, ha aggódik, ha félti gyermekét. Ebből érezni fogja, hogy otthon mindig hazavárják. Érdemes mellőzni a számon kérő, kioktató hangnemet, a pofonokat, a megszégyenítést, amelyek súlyosan károsíthatják a kamasz kialakulóban lévő én-határait, és romba dönthetik a szülő-gyerek bizalmi kapcsolatát. A nyílt kommunikáció, a szülői hitelesség, az érzelmek őszinte megélése segítik a családi egyensúly megtartását.