Az ünnep rítusai, mint ölelő karok
Ünnepek idején az emelkedett meghittség helyett a türelmetlen idegeskedés lesz úrrá sok családon. Miért nem tud a ma embere méltón ünnepelni? Miért magányosodunk el és vajon mi a titka a szeretetteljes karácsonynak? Minderre a válaszokat Bagdy Emőkétől, a pszichológiatudomány kandidátusától, a lélek rejtelmeit kutató sikerkönyvek és tanulmányok szerzőjétől reméltem egy borongós novemberi napon.
- Miért magányosodnak el egyre inkább az emberek?
- Ez egy nagyon összetett kérdés. Talán onnan kellene kezdenem, hogy az életminőségünk nagyot változott az elmúlt időszakban. A fogyasztói kultúra kialakulásával együtt járt egy elszemélytelenítő, elidegenítő hatás. Ez a világ ugyanis olyan értékeket állít a központba, amelyek manipulatív módin elhitetik velünk, hogy mi tesz bennünket boldoggá. Az az üzenet, hogy a tárgyaktól, a pénztől lesz jobb az életünk. Ez viszont egy zsákutca az emberiség történetében. A többlettermeléssel ugyanis csak egy darabig tud együtt növekedni a túlfogyasztás. A nyersanyagkészlet kiürítése pedig a fenntartható fejlődés ellen dolgozik. Ezzel a sírját ássa meg a modern világ, miközben elmagányosodnak az emberek. Azt az üzenetet kapják, hogy ami elromlik, azt dobd el és vegyél másikat.
NÉVJEGY
Bagdy Emőke
Klinikai szakpszichológus, pszicho-terapeuta, szupervízor, a pszicholó- giatudomány kandidátusa. Tiszafüreden született 1941. augusztusában.
1968-tól az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben dolgozott pszichológusként, 1982-től Klinikai Pszichológiai Osztály vezetőjeként.
1985-ban kezdte a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a pszichológiai oktatás megszervezését, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen pedig 1985-től 1987-ig az orvosi pszichológia oktatója.
1994-től 2001-ig a HIETE klinikai pszichológiai tanszékének tanszékvezető tanára volt.
2000-től a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított, 2004-ig tanszékvezetőként. 2005-től ugyanitt intézetvezető volt 2010-ig. 2010-től pedig a Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszék professor emeritusa.
Több száz tanulmányt írt, sok könyvet írt vagy szerkesztett, 1200-1300 előadást tartott (több mint félszázat idegen nyelven), számos ismeretterjesztő írást jelentetett meg.
- Így kerülnek a szeméthalomra az emberi kapcsolatok is?
- Egészen pontosan. Nincs elköteleződés, nincs felelősségvállalás, nincs kötődés. Felhasználják, kihasználják és elhasználják egymást az emberek. Elhordják, mint egy cipőt. Ha van másik, új és szebbnek tűnő, akkor a legegyszerűbb megvenni, és kidobni a régit. Meg sem próbálják esetleg megjavítani. Kicsit könyörtelenül fogalmaztam meg, de ettől még ez a valódi helyzet.
- Az ünnepek előtt az idegeskedés lesz úrrá az embereken. Miért?
- Minderre a magyarázat az előző gondolatmenetből fakad. A karácsony középpontjában sokszor az a kérdés áll, hogy megvettem-e a halat és a pulykát, illetve mindenki a megfelelő és értékes ajándékát kapta-e meg. Így fojtja meg a fogyasztói társadalom lelkünkre telepedő lenyomata az ünnep örömét. Kelléké válik az ünneplés feltételeinek a teljesítése, miközben nem ez a lényeg. A Bibliában is az van megírva, hogy hat napon át munkálkodjál és a hetedik napon pihenj. A 7 egy bűvös szám, ez a nap ugyanis a léleké. Nem akarok számmisztikával foglalkozni, de azt pontosan tudjuk, hogy a kabalisztikában a hetes szám a mindent jelenti. Hét év alatt cserélődnek ki a sejtjeink, hét év egy sorsfordító időpont egy házasságban és a hetedik nap a pihenésé. Az ünnep is a pihenésé kell legyen.
- Milyen az ideális ünnepi pihenés?
- Nem csak a szó szerint vett pihenésé és regenerációé egy ünnepnap. Sokkal inkább az igazi szeretetkapcsolatban való együtt létezésé. Ennek a rítusai mind a biztonság, az összetartozás, a meghittség és a szeretet szimbólumai a lélekben. Vagyis olyanok, amelyek érzelmileg feltöltőek. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi nem azért készülődünk és sütünk-főzünk az ünnepekkor, hogy kellemesen teletömjük magunkat. Sokkal többet számítanak a rítusok. Miért is készítünk bejglit? Mert az őseink is azt ettek ilyenkor. Csakis ezért van az ünnep kellékeinek jelentősége. De ha ezeket központi helyre teszem, miközben a lélek csendjét elfelejtem, akkor semmit nem ér az egész.
- Milyen gyerekkori ünnepekre emlékszik?
- Nálunk nagyon megszentelt volt a karácsony, hiszen édesapám református lelkész volt. Pontos rítusa volt az ünnepnek, amit én magam is igyekeztem megőrizni. Ugyanúgy olvasok fel a Bibliából, ugyanúgy imádkozunk, tehát megőriztem az ünnep szentségét. S ahogy én ezt bevittem a gyerekeim életébe, most azt látom, hogy ők is továbbörökítik a saját gyermekeiknek. Olyannyira, hogy most már reklamálnak, ha egy vers vagy ének elmarad. Ennyire fontosak ezek a rítusok. Ezek a szülői házhoz való tartozás, a biztonság és a szeretet szimbólumai a számukra. Az ünnep rítusai olyanok, mint az átölelő karok.
- Hogyan hatnak az ünnepi rítusok a hétköznapokra?
- Egészen konkretizálható eredményük van. Egy debreceni doktori disszertáció például összehasonlított lelki és testi egészség szempontjából olyan családokat, ahol minden ünnepet megülnek és olyanokat, ahol ezt nem tartják fontosnak. Az eredmények azt mutatták, hogy ahol gyakran jött össze a család egy ünnepre, ahol sokat találkoztak, beszélgettek, ott a tagok egészségi állapota és stressztűrő képessége is lényegesen jobb volt, mint ahol nem tartották fontosnak ezeket az összejöveteleket. Nem véletlen hát, hogy mi annyira gondozzuk az ünnepeket.
- Nem hívő ember is át tudja élni teljes szentségében a karácsony ünnepét?
- Igen, mert általánosan elfogadott a nem vallásos emberek körében is, hogy ez a szeretet ünnepe. Ezért ha ennek szellemében ül össze egy család, az is ritualizálja az ünnepet és a léleknek tápot ad. Ráadásul nagyon fontos, hogy mindannyiunknak van egy spirituális dimenziója. Az ember tudniillik egy bio-, pszichoszociális- és spirituális lény. Ezt nem lehet tagadni, hiszen a világról alkotott képünk egy része empirikusan feltérképezhető, tapasztalati alapú. Ám mindig eljutunk egy olyan határig, amelynél a tudomány megáll és nem tud biztosat mondani. Itt kezdődik a spirituális dimenzió. Mindenkinek van egy gondolata arról, hogy honnan jöttünk és hová tartunk, illetve hogy mi az élet értelme.
- A válaszok keresése is hozzáad az életminőségünkhöz?
- Lehet, sokan azt gondolják, hogy ez csacskaság, nem kell vele foglalkozni. Ám Sonja Lyubomirsky Boldogságpszichológia című könyvében alaposan megcáfolja ezt. Amikor azt nézték, hogy ki az igazán boldog ember, akkor azokról derült ki ez egyértelműen, akik rendelkeztek egy személyes életfilozófiával. Ezek az emberek úgy adnak választ az élet értelmére vonatkozó kérdésre, hogy nap, mint nap célokkal és örömmel kelnek fel. Van egy erős hitük valamiben. Az pedig ugye nem mérhető, hanem spirituális.
- Kisebb-nagyobb célokat sokan megfogalmaznak maguknak az új esztendőben, aztán többnyire nem tartják be ezeket. Hogyan lehet jól megfogalmazni egy célt?
- Kezdjük azzal, hogy a cél megfogalmazása már egy nagy lépés és néha nem is baj, ha felsülünk a megvalósítás során. A lényeg tehát az, hogy legyen cél. Amúgy ez egy nagyon kemény dolog, gondoljunk csak Madách gondolataira. Elég pesszimista meglátás, hogy az ember célja a küzdés maga. Mégis, ha realista megközelítésből nézzük, akkor minden földi halandó tudja, hogy egyszer vége az életútjának. De úgy kell tekintenünk a célra, hogy az visz előre és az életünk minőségét fogja megadni. Itt szeretnék dr. Kopp Mária egy kísérletére hivatkozni. Olyanokat vizsgált tíz éven át, akiknek különféle hozzáállásuk volt a célok kijelölésében. A több mint hatezer vizsgált személy egyik nagy csoportjába azok kerültek, akiknek nem voltak céljaik, egy részük még a kérdésfeltevést is furcsállotta, mondván, hogy örül, hogy egyáltalán él. Nagy részük tíz éven belül már nem élt, másoknál szív- és érrendszeri, illetve daganatos megbetegedések, addikciós tünetek, valamint depresszió jelentkezett nagyobb arányban.
- Mi történt a másik csoport tagjaival?
- A másik csoportban azok voltak, akik hol elérhető, hol akár teljesen irreális célokat fogalmaztak meg, de el tudták mondani, hogy hol lesznek tíz év múlva. Persze életerőben, vitalitásban, egészségben és természetesen az adott cél elérésében is lényegesen jobban álltak a vizsgált időszak végén. Hát ezért fontos gondolat, hogy az élet él és élni akar. Az utolsó pillanatig. És ezt illik komolyan vennünk.
